Földi László: Valóban öt titkosszolgálatunk van, ebből kettő polgári: egy a külföldi hírszerzés, egy pedig a belső elhárítás, amit a Nemzetbiztonsági Hivatal koordinál. Van továbbá két katonai hírszerző szolgálat, külföldre és belföldre. Létezik ezen kívül egy szakszolgálat, amely nem végez operatív munkát, de kezeli az eszközrendszereket és szolgáltat a másik négy szolgálatnak és a rendőrségnek. Ez a rendszer valóban zavaros, szinte átláthatatlan. A rendszerváltás után alakult ki ez a struktúra, amikor egyfajta hagyomány miatt a korábbi időszak szerkezetét megőrizték. A két katonai és két polgári titkosszolgálat már csak azért is fölösleges ebben a formában, mert NATO-tagok vagyunk, a katonai védelmi rendszer szerepe is megváltozott.

hvg.hu: A dzsungelt a magáncégek teszik teljessé. Itt van az UD Vagyonvédelmi Zrt., amelyet Szilvásy György titkosszolgálatokat felügyelő miniszter gyanúsított meg azzal, hogy az ellenzéknek dolgozik. Pedig általában a kormány gyûjt adatokat az ellenzékéről. Magyarországon ez is fordítva mûködik?

F. L.: Remélem, hogy Magyarországon sem vetemedett erre a kormány. De tény, hogy könnyebben megteheti, ugyanis az eszközrendszer a kormány kezében van, ami annyit tesz, hogy legálisan használhat operatív eszközöket. Hatóságai, amennyiben rendelkeznek a szükséges engedélyekkel, legális lehallgatásokat végezhetnek. Természetesen magáncégek is, mint az UD, végezhetnek információgyûjtést, de nekik nem állnak rendelkezésükre ugyanazok a speciális felszerelések és eszközök, mint az NBH-nak.

hvg.hu: Létezhetnek-e nálunk „magán-titkosszolgálatok"? Megcsapolhatják a kormányzat információs gerincvezetékét?

F. L. Technikailag sok minden lehetséges. De például a kémprogramok telepítését szinte lehetetlen bizonyítani, amennyiben a behatoló nem követ el valamilyen durva hibát. Ha léteznének magán-titkosszolgálatok, azokról elsőnek az NBH-nak kellene értesülnie, nyomozni utánuk, majd miután felderítette, le kellene lepleznie a mûködésüket. Másrészt az is érthető, ha az ellenzék is információkhoz szeretne jutni, érdeklik a hagyományos, azaz nem operatív adatgyûjtésből nyert információk. De az nincs rendjén, hogy egy volt miniszter, mondjuk Demeter Ervin, személyesen kapcsolatban álljon magánnyomozó cégekkel. Küldhette volna az asszisztensét az UD-hez. És ha ezt a céget annyira hasznosnak tartja, nevezze ki a vezetőjét hivatalosan is szakértőjének, fizesse meg, és úgy vegye igénybe a szolgáltatásait.

hvg.hu: A mostani titkosszolgálati botrányban felvételek kerültek nyilvánosságra, rajtuk parlamenti képviselők is hallhatók. Tekintettel arra, hogy őket aztán végképp tilos előzetes engedély nélkül lehallgatni, feltételezhető, hogy egy másik célból folytatott felderítés melléktermékeként bukkantak fel a kiszivárgott hanganyagok. Jogi szempontból hogyan ítéli meg azt, ami történt?

F. L.: A kompromittáló CD-k nyilvánosságra hozása teljesen törvénytelen eljárás volt. „Forrásanyagot” nem lehet nagy nyilvánosság előtt bemutatni, elképesztő dilettantizmusra utal, ha ezeket a felvételeket az internetre is fölteszi valaki. Ilyen felvételeknek még a kivonatait is csak abban az esetben lehet parlamenti bizottság elé vinni, ha előzetesen készül róluk összefoglaló jelentés, melyet annak rendje és módja szerint titkosítani lehet. Az eredeti felvételnek pedig örökre titkosnak kell maradnia. Jelen esetben a Dávid Ibolya által bemutatott felvétel, akár Csányi Sándort hallgatták le, akár mást, csak „melléktermék” volt, amely egy egyelőre tisztázatlan célú vizsgálat során született. A titkosszolgálatnak megvan a szabályzata, mit kell kezdeni az efféle anyagokkal. Meg kell semmisíteni őket, vagy egy olyan M (Munka) dossziéban kell tárolni, amelyhez senki sem férhet hozzá. A J (Jelentés) dossziéban a kivonatokat, illetve a róluk készült írásos jelentéseket tárolják, és ezeket ismerheti meg mondjuk egy parlamenti vizsgálóbizottság.

hvg.hu: Ön egy időben az MDF kampányfőnöke is volt, jól ismeri a párt belső viszonyait. Hogyan kerülhetett egykori főnökéhez, Dávid Ibolyához az „ellene irányuló" összeesküvést állítólag bizonyító hanganyag?

F. L.: Én még 2006 előtt, mintegy két hónapig voltam az MDF kampányának igazgatója, ettől még nem tudhatom, mi miért történt. Úgy gondolom, Dávid Ibolya helytelenül döntött, amikor az elnökválasztás előtt ezt a felvételt használta fel a vetélytársa ellen. Annak még lehetett volna értelme, ha leül beszélgetni Almássy Kornéllal, lejátssza neki a felvételt és megkérdezi tőle: ez meg mi? De meggondolatlan dolog kiállni nyilvánosság elé, és bemutatni egy isten tudja, honnan hozzákerült operatív hanganyagot, aminek ráadásul még a tartalma sem igazán súlyos.

A cikk teljes terjedelemben itt olvasható!

(Forrás: www.hvg.hu)