A KSH adatai szerint a 2021-es évben az élelmiszer kereskedelmi piac a szokásos, vagy inkább átlagos növekedési ütem mellett „pötyögött”. Maga mögött hagyta ugyan a hektikus pandémiás időszakot, ám megjelent a piacon az infláció, így a két ellentétes hatás normális mederbe terelte az ágazat szereplőinek üzletmenetét.
Van azonban egy érdekes jelenség a 2021-es pénzügyi évben, méghozzá az, hogy az egyik szereplő bőven az átlag felett teljesített jövedelmezőség tekintetében. Annyit érdemes megjegyezni, hogy a pandémia előtti időszakban az élelmiszer kereskedelem 1-3 százalék közötti jövedelmezőséggel (értékesítésből származó árbevételhez arányló adózott profit) ketyegett. A három százalék közeli rátában azok a cégek voltak, amelyek jelentősebb ingatlanvagyonnal rendelkeztek és bérbeadták, vagy más módon hasznosították, tehát a profitcentrumuk nem korlátozódott csak a fogyasztási termékek értékesítésére.
A Lidl azonban a 2021-es pénzügyi évben megtáltosodott. A 748 milliárd forint összeforgalmához 33,3 milliárd forint adózott nyereség társult, amely csaknem 4,5 százalékos ráta. Ha ezt a profitot az eladott áruk beszerzési értékére vetítjük (542 milliárd forint) akkor a mutatószám már nagyjából 6,2 százalék. Ugyanezek a számok az Aldinál 3 és valamivel kevesebb, mint 4 százalék körül alakulnak. Megjegyzendő, hogy mind a két cég elsősorban az élelmiszer kereskedelemből él, magyarán az eladott termékeken kell hasznot termelnie, nem úgy, mint a bevásárlóközpontokkal rendelkező Tesconak, vagy Auchannak. Viszonyítási alapkánt kiszámoltuk a Tesco jövedelmezőségét is, amely idén meglehetősen szépen alakult, de közel nem úgy, mint a két keménydiszkonté. Az árbevételre vetített adózott nyeresége alapján mindössze 2 százalékos a ráta – amely bőven benne van a szokásos keretben. (A jövedelmezőség másik nagy mutatója az egy négyzetméterre jutó forgalom és az erre eső profit, de a terület aladatokat jellemzően nem közlik a cégek, ráadásul több szereplő, mint például a Tesco is jelentősen csökkentette egy-egy vezető áruházának alapterületét, így ezen adatokat most szinte képtelenség külső elemzőnek kiszámolnia.) Az élelmiszerkereskedelmi piac többi szereplője is a Tescohoz hasonló számokat produkált a 2021-es évben. Ám hozzá kell tenni, a brit mogul itthon úgy tudta elérni az említett számokat, hogy a 2021-es évben az átlagos statisztikai létszámát csaknem 14 százalékkal alacsonyabban tartotta, mint 2020-ban. (Ez két dolgot jelent: a fluktuációt nem pótolta, a kisebb eladófelületek egyben kevesebb alkalmazottat igényelnek.) Mindez meg is hozta az eredményt, hiszen az egy főre jutó forgalom 54-ről 66 milliárdra emelkedett, ami 22,8 százalékkal volt több, mint a 2020-as pénzügyi évben.
Ilyen impozáns számokat sem az Aldi, sem a Lidl nem tudott felmutatni, de a kiskereskedelmi szakma ettől függetlenül „dobott egy hátast” a Lidl 7,4 százalékos egy főre jutó árbevétel növekedésétől (104-ről 108 milliádra nőtt). Tavaly ugyanis csaknem négymilliárd forinttal kevesebbet költött bérekre (37 milliárd forint) mint a Tesco – tette ezt a létszámnövekedés ellenére. Sőt a teljes személyi jellegű ráfordítása (bónuszok, plusz juttatások, szociális kiadások etc.) másfél milliárddal (51) maradt alatta a Tesco hasonló jellegű kiadásának. Magyarán ennyivel hatékonyabb a cég és ez magyarázat arra, hogy ma miért a Lidl vezeti a kiskereskedelmi rangsort. (A miheztartás végett az Aldi 79-ről 83 milliárdra növelte az egy főre jutó árbevételt, ez 5,3 százalékos növekedés, az átlagos létszámát pedig 2021-ben 2,3 százalékkal növelte.)
Az már csak hab a tortán, és nyilván a méretgazdaságosságból adódó szám, hogy a teljes árbevételből kivont úgynevezett ráfordított anyagköltség (ebben szerepel az eladott áruk beszerzési értéke) 143 milliárd forintra jött ki a Lidl-nél 2021-ben, ez pedig az árbevétel 19 százaléka. Ebből az összegből kell kigazdálkodni a hasznot. Az Aldinál ez a mutatószám 16,4 százalék, a Tesconál viszont már csak 15,2 százalék.
Mindent összevetve a Lidl márka nem csak és kizárólag a piacon erős, ma már a pénzügyi mutatói alapján is nagyon feladja a leckét a versenytársaknak. Mindez némi magyarázatot ad arra, hogy a vezető kiskereskedelmi láncok miért igyekeznek szűkíteni a rendelkezésre álló, de eltartandó kereskedelmi felületeiket, miért igyekeznek sok kategóriában szűkíteni a kínaltot (fókuszálni a legkurrensebb termékekre) és egyáltalán, miért lett annyira divatos kiskereskedelmi koncepció a diszkontosodás.
I Forrás: figyelo.hu
