Az automatizációról szóló munkaerőpiaci viták többnyire egyetlen kérdésre szűkülnek: hány állást vesznek el a gépek. A parkolásellenőrzés viszont olyan terület, ahol a változás már nem elméleti, és a nemzetközi példák egészen mást mutatnak, mint egy egyszerű létszámleépítést.
A parkolóőr legfontosabb munkaeszköze évtizedeken át a lába volt. Végigjárta az utcákat, ellenőrizte a jegyeket, felírta a rendszámokat, majd később visszatért ugyanahhoz az autóhoz. A tapasztalt ellenőr a fejében tartotta a területét.
Ezt a munkát előbb a parkolóautomata és a mobilfizetés, majd a digitális parkolási engedély, a rendszámfelismerés és a kamerás ellenőrzőautó írta át. Ma egy scan-autónak már nem kell megállnia a járművek mellett: a kamerák menet közben olvassák a rendszámokat, a háttérrendszer összeveti azokat a befizetésekkel, az ellenőr elé pedig elsősorban a valódi döntést igénylő esetek kerülnek.
Ami korábban a munkaidő 80 százalékát vitte el
A franciaországi Nantes-ban a fizetős parkolás ellenőrzése korábban a közterületi ellenőrök munkaidejének mintegy 80 százalékát kötötte le. A város 2024-ben három elektromos, kamerákkal felszerelt ellenőrzőautót állított munkába: a rendszer óránként akár 500 rendszámot olvas le, és összeveti azokat a befizetéseket és jogosultságokat tartalmazó adatbázissal.
A folyamat viszont nem teljesen automatikus: a gyanús eseteket 11 emberi ellenőr vizsgálja felül, mielőtt döntés születik. A város 42 közterületi ellenőrének munkája közben szélesebb feladatkör felé tolódott. A díjak kézi ellenőrzése helyett több idő jut közterületi szabálytalanságokra, konfliktuskezelésre és a rendészeti munka támogatására.
A technológia tehát nem embereket vett ki a rendszerből, hanem egy rutinfeladatot vett el tőlük.
Ugyanannyi ember, nagyobb terület, kevesebb konfliktus
Utrechtben más számok mutatják ugyanezt. Az A&O fonds Gemeenten és a holland TNO esettanulmánya szerint a parkolási díjat szabályosan megfizetők aránya 70 százalékról 86 százalékra emelkedett, miközben a város ugyanannyi dolgozóval lényegesen nagyobb fizetős zónát tudott lefedni.
A dolgozók szempontjából azonban egy másik adat a beszédesebb: saját becslésük alapján az őket érő verbális és fizikai agresszió mintegy 90 százalékkal csökkent. Ritkábbá vált az a helyzet, amelyben az ellenőrnek az utcán, szemtől szemben kellett konfrontálódnia egy autóssal.
Közben új munkafázis jelent meg: a digitális, irodai felülvizsgálat. A kamerás autó által megjelölt eseteket először távolról nézik át, és csak akkor küldenek ki embert, ha az adatokból nem dönthető el egyértelműen a helyzet.
A helyismeret sem vált feleslegessé: az adat megmutatta, hol vannak lyukak az ellenőrzésben, de az okok megértéséhez a dolgozók tapasztalata kellett.
Hágában három részre szakadt a munkakör
Hága 2016-ban állt át a nagyrészt automatizált ellenőrzésre. Azóta a parkolóőrök munkanapja szinte matematikailag leírható: az idő egyharmadában scan-autót vezetnek, egyharmadában robogóval végeznek helyszíni ellenőrzést, egyharmadában pedig irodai munkát végeznek és a digitális rendszert felügyelik.
Ugyanahhoz a feladatmennyiséghez kevesebb emberre lett szükség, a város azonban nem klasszikus leépítésként kezelte a váltást. A dolgozók átképezhették magukat az új munkakörre vagy átmehettek más közterület-ellenőrzési feladatokra, egy közlekedési ellenőrző csapatba például 20 korábbi munkatárs került át. A beszámoló szerint végül senkit nem kellett kényszerrel elbocsátani.
Öt ember helyett négy, heti két kör helyett napi kettő
Az amerikai Aspenben már tényleges létszámcsökkenés is történt. A város mintegy 3000 lakóövezeti parkolóhelyét korábban öt ellenőr járta, és a hagyományos módszerrel, a kerekek megjelölésével és későbbi visszaellenőrzésével egy helyet átlagosan hetente kétszer tudtak ellenőrizni.
A GPS-alapú, rendszámfelismeréssel működő rendszer bevezetése után ugyanezt a 3000 helyet naponta két-három alkalommal ellenőrizték, miközben a csapat öt főről négyre csökkent. Ez heti kettő helyett hetente 14 és 21 közötti ellenőrzést jelent: hét- vagy tízszeres gyakoriságot, 20 százalékkal kisebb létszámmal.
A következő lépcső már nem a rendszám
A példákban közös, hogy a fejlődés nem állt meg a kameránál. Egyre több, korábban különálló folyamat kapcsolódik össze: a foglaltság érzékelése, a rendszámfelismerés, a fizetés, a jogosultságok kezelése és az ellenőrzés adatai.
Ebben magyar szereplő is jelen van. A budapesti székhelyű EPS-Global Zrt. rendszerei 2025-ben több mint 10 millió parkolási eseményt, több mint 12 millió AI-alapú szkennelést és több mint 6 millió ellenőrzési eseményt kezeltek, a kapcsolódó parkolóhelyek száma pedig meghaladta a 16 ezret. A cég technológiájára épül a kínai Yangzhong 8350 parkolóhelyet összefogó rendszere is.
„Akkor válik igazán intelligenssé egy parkolási rendszer, amikor a foglaltság, a fizetés, a jogosultság és az ellenőrzés adatai összeérnek. A technológia ilyenkor nem átveszi az ember munkáját, hanem leveszi róla az ismétlődő feladatokat” – mondja Viczián László, a cég termékfejlesztési vezetője.
Nem az ember vagy a gép a kérdés
A számok alapján nehéz azt állítani, hogy a parkolóőr eltűnik. Pontosabb úgy fogalmazni, hogy fokozatosan eltűnik a munkájából mindaz, amit egy gép gyorsabban és következetesebben végez el.
Néhány évtizede a tapasztalt ellenőr a saját fejében tartotta a terület működését. Ma ugyanezt kamerák, szenzorok, adatbázisok és algoritmusok támogatják. Az ember pedig ott marad, ahol értelmezni, dönteni, kivételt kezelni vagy beavatkozni kell.
| Pro/Lawyer
