Az arany világszerte elfogadott csereeszköz, de befektetők is használják infláció elleni biztosítékként. A pénzügyi válság idején pedig az aranytartalék léte bizalmat eredményez. A szinte nulla százalék közeli kamatszintek és az amerikai dollárt érő kritikák kedveznek az aranyárfolyam emelkedésének.
Ezen tényezők alapján Ronald Stöferle, az Erste Group elemzője 1300 dolláros első célárat, és 2300 dolláros hosszú távú célárat emleget. Az Erste szerint a monetáris gátak átszakadása és a pénz forgási sebessége ismét felgyorsul, és az ezzel járó inflációs környezetben várhatóan a tőke reáleszközökbe menekül. Ebből a nyersanyagok hasznosíthatják a legtöbbet, főként az olaj és az arany árfolyama nő majd.
A '70-es években a befektetett eszközök egyötödét aranyban tartották a befektetők. Az 1980-as években az arany és az aranybányászati társaságok részvényei a világ pénzügyi eszközeinek 26 százalékát jelentették. Mára mindez 0,6 százalékra csökkent. Szakértők azt ajánlják a befektetőknek, hogy eszközeik öt-tíz százalékát fektessék nemesfémbe.