...szerint három egyidejû és radikális átalakítás segíthet. Lényegesen gyengébbek a magyar gazdaság növekedési kilátásai, mint a többi visegrádi országé, miután az eddigi növekedési modell kifulladt – kezdte Orbán Krisztián, az Oriens pénzügyi tanácsadó cég ügyvezetője a Kilábalás címû tanulmány ismertetését. A magyar gazdaság állapotát újszerûen elemző dolgozatot rajta kívül Barabás Gyula, az OTP ügyvezető igazgatója, Holtzer Péter és Vojnits Tamás, az Oriens partnerei írták.

 Magyarországon mûködő külföldi tulajdonú vállalatok rendkívüli módon hatékonyabbak, mint a hazai cégek. Az Eurostat adatai szerint például egy multinál dolgozó magyar 3,4-szer annyi hozzáadott értéket állít elő, mint egy hazai cégnél – jellemzően kisvállalatnál – dolgozó társa, míg a hozzánk hasonló Csehországban ez az arány kétszeres. Mindez azt jelenti: tulajdonosi kör szerint kettészakadt a gazdaság, a külföldi cégek zárványként mûködnek, sem technológiai, sem pedig szemléletbéli tudásukat nem adják át a hazai vállalatoknak – kezdte az analízist Orbán Krisztián.

Mindebből az következik – folytatta a közgazdász -, hogy erős hazai cégek hiányában a gazdasági növekedés korlátozott, felzárkózás helyett lemaradunk nemcsak az uniós, de a regionális átlagtól is. Ha semmi nem változik, 10 év múlva 20 százalékkal módosabbak lesznek átlagosan a visegrádi országok polgárai, mint a magyarok – vélte Orbán az Európai Bizottság prognózisaira alapozva.

A termelékenységi ráták közötti különbség ráadásul azt is bizonyítja, hogy pusztán az egyensúly helyreállítása nem oldja meg a gazdaság strukturális gondjait – tette hozzá az Oriens ügyvezetője.

Deformál az adórendszer

A multik és a hazai cégek termelékenysége közötti súlyos különbözőségért a hazai adórendszer a felelős – állítja a kutatócsoport.

A nagyvállalatok a munkát sújtó magas adók kiküszöbölése érdekében tőkésítettek (vagyis újabb dolgozók felvétele helyett technológiai fejlesztésekbe fogtak), egészen addig, amíg túltőkésítetté nem váltak, vagyis a tőke határterméke lecsökkent (az újabb technológiai fejlesztés által teremtett hozzáadott érték elenyészővé vált – a szerk.). Így újabb beruházásaik elmaradnak, és a megtermelt haszon döntő többségét kiviszik az országból. A beruházások visszaesését a kormány is észlelte, 2004 és 2006 között ennek ellensúlyozására – tüneti kezelésként - mintegy felével, 51,7 milliárd forintra növelte a befektetések állami támogatását, de a trenden mégsem volt képes fordítani.

A kis cégeket a torz adórendszer adóelkerülésre készteti, ami üzleti modelljük szerves része, csakúgy, mint az illegális foglalkoztatás. Mindez pedig együtt jár az alultőkésítettséggel, a kis mérettel és a készpénzhasználattal. Ilyen feltételek közepette pedig fejlődésre, növekedésre nem is gondolhatnak, céljuk a túlélés.

Keresnék a munkást, de túl drága

Az adórendszer kiváltotta torzulás mindkét szegmens munkaerő-keresletében is megmutatkozik. A KSH adatai alapján az Oriens arra a következtetésre jutott, hogy 2001 és 2006 között a hazai iparágak döntő többsége jelentősen növelte termelékenységét, elsősorban a foglalkoztatottság rovására. Számításaik szerint a vizsgált években mindössze a mûanyagipar, a jármûgyártás és a gépgyártás hatékonysága nőtt úgy, hogy közben az iparágban foglalkoztatottak száma is emelkedett. Ezzel szemben például a hazai fémfeldolgozás, vegyipar, fafeldolgozás, textilipar, bőripar kőolaj-feldolgozás és fémfeldolgozás úgy lett érdemben hatékonyabb, hogy az ott dolgozók száma jelentősen – néha 40-50 százalékkal is – csökkent. Orbán Krisztián szerint az így túltőkésítettnek tekinthető iparágakban mûködő vállalatok számára egyre jobban megérné a dolgozói létszám növelése, de az a magas adók és járulékok miatt még most is túl drága.

A kis cégek „adóoptimalizálására” példakánt az APEH adatait idézte Orbán, amelyek szerint az 5 főnél kevesebbet foglalkoztató magáncégeknél – ezek jellemzően a hazai kisvállalkozások – a bruttó átlagbér 60 300 forint, míg az ennél nagyobb magáncégeknél ennek háromszorosa, 186 669 forint. Az adatok a közgazdász szerint bizonyítják, hogy a kicsi hazai cégek a szürke- és feketegazdaságban ténykednek ahelyett, hogy legális munkaerő-keresletet támasztanának.

Betonozás és fodrászat – a magyar versenyképtelenség

Az átlagos magyar építőipari cégnél 3-an dolgoznak, szlovák társánál 19-en. A nagy cseh építőipari cégek 12 653 embert foglalkoztatnak összesen, míg a magyar társaik mindössze 6014-t. Mi látszik az adatokból? A magyar kiscégek feketén dolgoztatnak és vegetálnak, a nagyok pedig nem erősödnek meg annyira, hogy például komoly minőségbiztosítási rendszert építsenek ki és régiós léptékben is versenyképesek legyenek.

Térségünk minden országában fodrászati láncok mûködnek: olcsóbb beszerzési árakat harcolnak ki, saját márkás termékeket forgalmaznak és stabilabb az ügyfélkörük. Nálunk nincsenek láncok: az adóelkerülés „megköveteli” a kis üzemméretet, meg azt is, hogy a tulajdonos mindent személyesen intézzen.

A kis cégek 86 százaléka elégedett finanszírozási helyzetével – idézték az Eurobarométer 2006-os kutatását a tanulmány készítői. Az elsőre meghökkentő adat Orbán Krisztián szerint nem is az: ilyen gazdasági környezetben ugyanis a cégek nem is akarnak növekedni.

A munkakínálat gyorsan javítható

Törökországot leszámítva – ahol a nők vallási okból nem nagyon dolgoznak – Magyarországon a legalacsonyabb a foglalkoztatottság az OECD-tagországok között: mindössze 61 százalékos a gazdaságilag fejlett államok 71 százalékos átlagához képest.

A közismert és szomorú foglalkoztatottságbéli lemaradásunk abból származik, hogy három nagy csoport az európai átlaghoz képest alig-alig hajlandó dolgozni. Õk az alacsonyan képzettek, a középkorú, jellemzően rokkantnyugdíjas férfiak és a kismamák.

Az ő visszaterelésükre a munkaerőpiacra már rövid távon is van mód – állítják a közgazdászok, akik szerint a szociális támogatások ma oly mértékben gálánsak, hogy nem ösztönzik a munkába állást. A még támogatást kapó munkanélküliek például fele akkora valószínûséggel térnek vissza a munkaerőpiacra, mint a segélyt már elveszítettek, és a magukat betegnek tartó rokkantnyugdíjasok majdnem akkora hányada szeretne dolgozni, mint a magát egészségesnek érzők – merthogy ilyenek is vannak.

Összetett és radikális kezelés kell

A gazdaságpolitika formálóinak több dologhoz kell egyszerre és radikálisan nyúlniuk, hogy az ország új növekedési pályára álljon – tolmácsolta Orbán Krisztián a kutatócsoport véleményét.

A közgazdászok szerint az egyensúly helyreállítását folytatni kell, mert a költségvetési hiány kártékony nyomást gyakorol a gazdaságra: az állam elszívja a tőkét a magánszféra elől. A mostani trenddel viszont ellentétes az általuk ajánlott recept: nem a bevételeket kell növelni, hanem a kiadásokat csökkenteni.

Szükségesnek látják a munkát terhelő adók érdemi, Barabás Gyula elmondása szerint nagyjából 1000 milliárd forintos csökkentését is, amit a munkakínálatot mérséklő tényezők radikális kezelése – a szociális kiadások megkurtítása – kell, hogy kísérjen.

(Forrás: www.fn.hu)