...mert a dolgozók nem tudják, nem kívánják vagy sokszor nem merik azokat kivenni.Vezetőnek, beosztottnak, fiatalnak és idősnek egyaránt szüksége van a pihenést nyújtó szabadságra, ezt azonban sokan legtöbbször nem kapják meg, mondta el lapunknak Dr. Szöllősi Ágnes, munkapszichológus és hr-szakértő.

Már csak egy-egy hétig pihenünk 

"A tapasztalatok szerint a beosztottak szabadságának kiadása könnyebben ment, mint a vezetők rábírása arra, hogy vegyék ki a szabadnapjaikat. Határidős beruházási munka esetén azonban még a beosztottak sem tudják mindig igénybe venni a rendelkezésükre álló pihenőidőt. A ki vagyok írva, de dolgozom-helyzetet jobb lenne elkerülni" - mutatott rá a szabadságolási problémákra Dr. Szöllősi.

Míg ezelőtt 20-30 évvel általában két-három hét szabadságot vettek ki az emberek, napjainkban az egyhetes szabadságok a jellemzőek, ráadásul sokan otthon töltik szabadnapjaikat. A pszichológus szerint pedig csak a három hetes, környezetváltozással együtt járó pihenés jelent igazi kikapcsolódást és regenerálódást.

A szakember szerint a munkaviszonyban állók szabadságolása általában három szempontból okoz problémát. Egyrészt a munkavállalónak sokszor több szabadnapra lenne szüksége, mint amennyi rendelkezésre áll. Főleg azokat érinti ez, akik munka mellett tanulnak, esetleg kisgyermek vagy ápolásra szoruló beteg van a családban.

Másrészt bizonyos munkakörökben - főleg a vezető beosztásban dolgozóknál - a munka jellege nem engedi meg, hogy annyi napot töltsön távol a dolgozó, mint amennyi szabadsága van.

A harmadik eset az, amikor a dolgozó és a munkáltató a szabadnapok idejét, valamint az egybefüggően kivehető napok számát illetően nem tud megegyezni. Egyes szakmákban ugyanis bizonyos időszakokban egyszerûen nem lehet szabadságra menni - például a kereskedelemben a karácsonyi vásár idején, vagy bizonyos szezonális munkáknál a mezőgazdaságban.

Szabadsága alatt helyezték át  

Sokszor a szabadnapok azért ragadnak benn, mert a munkavállaló nem meri kivenni azokat. Félő ugyanis, hogy a munkáltató ez idő alatt mást keres a helyére - mutat rá a problémára a munkapszichológus. Megtörtént eset, hogy egy fiatalember - mire három hetes, jogosan igénybe vett szabadsága után visszament dolgozni - íróasztalát, székét átköltöztették, és új dolgozót ültettek a helyére.

Dr. Szöllősi Ágnes szerint a konfliktust az okozza, hogy a hatékony szervezetekben nincs munkaerőfelesleg: éppen annyi a dolgozó, amennyire szükség van a mûködéshez - sőt, még egy kicsit kevesebb is. Ha tehát valaki elmegy szabadságra, nincs, aki elvégezze a feladatait. Emiatt a munkáltatónak és a munkavállalónak is inkább az az érdeke, hogy a munka el legyen végezve, sokszor a dolgozó szabadságának a terhére.

A szabadság kiadása

A munkavállaló évi sza- badságának csak egy- negyedével rendelkezik szabadon: ezt a munkál- tató a dolgozó kérésének megfe- lelő időpontban köteles kiadni. Igaz, ezt a munkavál- laló köteles a szabadság kezdete előtt legkésőbb 15 nappal bejelenteni. Azt már a munkáltató határozza meg, hogy a fennmaradó háromnegyed részt mikor adja ki - a munkavállaló és a munkáltató közötti egyeztetés, illetve az év elején kialakított "szabad- ságolási terv" alapján. Kettőnél több részletben csak a munkavállaló hozzájárulásával lehet a szabadságot kiadni.

Forrás: www.mfor.hu