Yuki Watanabe korábban napi 12 órát dolgozott az irodában. És ez egy rövid napnak számít. A tipikus 9-től 9-ig tartó munkanap a minimum, de "én legkésőbb este 11-kor hagyom el az irodát” - mondta a 24 éves férfi, aki korábban Japán legnagyobb távközlési vállalatainak dolgozott. A túlterheltség miatt Watanabénak - aki álnéven nyilatkozott a CNN-nek, mert félt, hogy veszélyezteti a jövőbeli álláslehetőségeit - egészségügyi problémái kezdtek kialakulni, lábremegéssel és gyomorproblémákkal küzdött. Tudta, hogy fel kell mondania, de egy dolog az útjába állt: Japán hírhedt munkakultúrája.
A legszélsőségesebb esetekben a mogorva főnökök széttépik a felmondóleveleket, és zaklatják az alkalmazottakat, hogy maradásra kényszerítsék őket.
Watanabe mérhetetlenül rosszul érezte magát az előző munkahelyén, de nem mert felmondani. "Nem akartam, hogy a volt munkáltatóm elutasítsa a felmondásomat, és tovább dolgoztasson” - mondta a CNN-nek egy nemrégiben készült interjúban. Végül megtalálta a módját, hogy véget vessen a patthelyzetnek. A Momurihoz, egy felmondási ügynökséghez fordult, amely segít az alkalmazottaknak elhagyni megfélemlítő főnökeiket.
Egy puccos vacsora áráért sok japán munkavállaló megbízza ezeket a közvetítő cégeket, hogy segítsenek nekik stresszmentesen felmondani.
Az iparág már a covid előtt is létezett, de népszerűsége a világjárvány után nőtt meg, miután HR-szakértők szerint a távmunka még a leghűségesebb japán munkavállalókat is arra késztette, hogy átgondolják a karrierjüket. Nincs hivatalos számadat az országszerte felbukkant felmondási ügynökségek számáról, de az őket működtetők tanúsítják, hogy megugrott a kereslet.
