Meggyőződésem, hogy Magyarország ki fog lépni EU-ból, ezt pedig nem akarom megvárni. Azt szerettem volna, hogy biztos helyünk legyen Magyarország összeomlása előtt

– mondta István.

A spanyolországi ingatlanjuk önrészét egy örökölt magyarországi lakás eladásából fedezték, és bár maradt egy magyarországi ingatlanjuk, mert a kiköltözéskor nyitva akarták hagyni a hazajövetel lehetőségét, azóta „minden egyes hazai hír azt ordítja, hogy nehogy hazamenjenek”. Most egy olyan vevőképviseleti irodánál dolgoznak, amely főként magyar, cseh és szlovák ügyfeleknek segít a helyi letelepedésben. István szerint augusztusban csak azért jönnek haza, hogy véglegesítsék a kiköltözést, bár vannak még magyarországi színházi projektjei, amikre „már csak hobbiként tekint”. Ehhez Marcella hozzátette, reméli, hogy fog tudni ingázni abból a pénzből, amit kint keres meg, mert szeretne Magyarországi produkciókban is részt venni.

Marcella és István története ilyen szempontból nem tipikus. A legtöbb Dél-Európában ingatlant vásárló magyar ugyanis többnyire inkább fokozatosan költözik ki, ha egyáltalán úgy dönt, hogy véglegesen elhagyja Magyarországot. 

A kinti ingatlanvásárlók körében jellemzőbbnek mondható Katalin története, aki több évnyi vacillálás után tavaly október végén vett egy apartmant egy háromlakásos házban a dél-olaszországi Palermo közelében, fél órára a repülőtértől. Ő még a járvány előtt kezdett el ingatlanokat nézni Szicíliában, de sokáig úgy látta, hogy túl drágák a lakások. Végül aztán a drágább Taormina helyett az olcsóbb Palermo környékén kezdett nézelődni, és talált is egy lakást nagyjából 1000 eurós négyzetméteráron (jelenlegi árfolyamon kb. 380 ezer forint), aminek a megvásárlását a 800 ezer forintos négyzetméteráron eladott 50 négyzetméteres budapesti paneljéből tudta fedezni.

A teljes cikk: Mediterrán élet egy pesti panel árából: így vesznek a magyarok dél-európai ingatlant