Egymás után nőnek ki a földből a pompás paloták a korábbi gyár- és rozsdaövezetben. Az elhanyagolt külvárosi területen a kilencvenes években olcsón, messze a fővárosi piaci árak alatt lehetett lakást venni. Akkoriban még csak remélni lehetett, hogy felszámolják a torzók ezen több négyzetkilométert elfoglaló sorozatát, az elhagyatott gyárépületeket, az elhanyagolt malmokat és gabonatárolókat, és a korábbi dzsumbujlakók helyére elegáns urak és hölgyek költözhetnek. A legtöbben nem hitték volna, hogy bő két évtized elteltével versenyezni fognak a jó nevű cégek azért, hogy ezen a környéken bérelhessenek üzletet vagy irodát.

Aki rég nem járt erre, nem ismer rá a városrészre. Egy modern, korszerű, új város született a pesti Belváros déli csücskétől terjeszkedve. Amihez valójában minden adott volt: a Duna, a Boráros téri közösségi közlekedési csomópont, a többsávos Soroksári út, helyszínként pedig a hatalmas, sík, tágas tér, a bontásra vagy szanálásra váró épületekkel. 

Nagyívű elképzelésekből nem volt hiány. Már az 1995-ös Bécs–Budapest világkiállítás helyszínéül is kinézték ezt a területet, de a rendezvény meghiúsult. E tervből azért két fontos beruházás megvalósult: a Keleti pályaudvart a Kelenföldivel összekötő vasúti híddal párhuzamosan megépült a villamosközlekedésre is alkalmas közúti híd, amely lehetővé tette az 1-es villamos meghosszabbítását – ez a korábbi Lágymányosi híd, a mai Rákóczi híd. Elbontották továbbá a Budapest-Dunapart teherpályaudvart, amire ott, azon a helyen már régóta nem volt szükség.

A teljes cikk: Rozsdaövezetből luxus