Akik otthonról nézték végig a tömött sorokat, jó okuk volt arra, hogy ne menjenek közösségbe, zárt térbe, és amennyire csak lehet, csökkentsék a kontaktusszámukat már jóval azelőtt, hogy a kormány hétfőtől elrendeli a korlátozó intézkedéseket. Ők világosan látták, hogy hol tart a harmadik hullám.

• Tudták, hogy nagyjából olyan sokan kapják el most a betegséget naponta, mint a második hullám csúcsán.
• Tudták, hogy már annyian szorulnak gépi lélegeztetésre, mint a második hullám legrosszabb napjain.
• Tudták, hogy csaknem annyian vannak kórházban, mint a járvány eddigi legsúlyosabb időszakában – így az ellátás színvonala hamarosan csökkenthet.
• És sejtették, hogy a halálozások száma hamarosan rekordmagasságba emelkedhet.

Mindezek miatt jobbnak látták, ha kerülik a szükségtelen találkozásokat, hiszen a vírus ott terjed igazán, ahol sok ember gyűlik össze.

Akik viszont úgy döntöttek, hogy elindulnak az elsőre szükségtelennek látszó nagybevásárlásra a kéthetes bezárás előtt, azok vagy kevesebb információ birtokában voltak vagy másképp gondolkodtak a vírusról. De nekik is jó okuk lehetett arra, hogy vállalják a rizikót.

• Úgy vélhették, hogy a kéthetes lezárás – a korábbi tapasztalatok alapján – hosszabb lesz, mint ahogy most ígéri a kormány.
• A gyorsan bekövetkező kínálati problémák (zárás) miatt előre szerették volna hozni beruházásaikat.
• Muszáj volt új/további eszközöket venni a gyerekeknek a digitális oktatás időszakára.

A közgazdasági racionalitás bizony azoknak ad igazat, akik kínálati problémákra számítva (bizonyos boltok zárása előtt) útnak indulnak, amennyiben nincs súlyos járványhelyzet. Meglehet, hogy akik elmentek a bevásárlókörútra, talán nem látták pontosan, milyen a járványhelyzet a harmadik hullámban. (Persze vírustagadók is vannak, de rájuk ne pazaroljunk több időt egy zárójeles mondatnál.)

A kérdés tehát az, hogy a járványhelyzetről mennyit kell tudnia az egyénnek. Tisztában kell-e lennie azzal, hogy milyen veszélyes a koronavírus? Hol terjed gyorsan? Tudnia kell-e, hogy épp melyik mutáció terjed az országban, az mennyire fertőz és mennyire okoz súlyos betegséget? Mindenkire veszélyes a vírus vagy csak az idősekre? Megoszlanak a vélemények arról, hogy mivel kell tisztában lenniük az embereknek.

Az azonban tény, hogy egy nyugat-európai polgár elég könnyen tud tájékozódni a járványhelyzetről. Világosan látja a kormányzati honlapokon, hogy abban a városban/megyében mekkora az aktuális fertőzöttség, ahol lakik, és világosan látja táblázatokba gyűjtve és grafikonokon, hogy hol tart a járványgörbe.

Magyarországon ilyen információkat, grafikonokat, elemzéseket legfeljebb a sajtó egy részében láthatnak az emberek. A koronavirus.gov.hu-n nincsenek adatsorok, nincsenek táblázatok, nincsenek grafikonok. Egy megyei térkép van a vírusról, ami nem az aktuális fertőzöttséget mutatja, hanem azt, hogy a járvány tavalyi kirobbanása óta hány beteget regisztráltak az adott megyében összesen – ami tehát a vírus jelenlegi terjedéséről semmit sem mond el. Vagyis, aki naprakész információhoz szeretne jutni a hazai koronavírus-helyzetről – hogy dönteni tudjon arról, jobban korlátozza-e magát, mint ahogy a kormány éppen elrendeli –, annak ébernek kell lennie.

Persze, ha Magyarországon lehetne forgatni a kórházakban, akkor az emberek látnák, hogy mennyire súlyos arrafelé a helyzet. Ha tudnák, milyen állapotban voltak/vannak a betegek a második/harmadik hullámban, akkor lehet, hogy sokan másképp állnának a kérdéshez. Néhány szám, néhány grafikon, néhány táblázat (amit a sajtó készít) nem mutatja be igazán, hogy mennyire kegyetlen ez a vírus. A magyar kórházi állapotok azonban a hétköznapi emberek számára döntően rejtélynek számítanak – azokat az egyedi bejegyzéseket és beszámolókat kivéve, amelyek a közösségi médiában vagy egy-egy cikkben olvashatóak.

Akik tehát elmentek kanapét/cipőt/laptopot venni, könnyen lehet, hogy nem voltak teljes mértékben tisztában a helyzettel. Ők lehet, hogy az újranyitásról szóló konzultációt töltögették ki, mielőtt elmentek az IKEA-ba, és bosszankodtak, hogy már megint jönnek a lezárások, amikor meg kell oldani a gyerek felügyeletét. Ők talán nem tudták/tudják – hiszen alig volt esélyük megtudni –, hogy a járvány harmadik hullámában az iskolák sosem látott gócponttá váltak.

Végül ne feledjük, sokan éppen annyi korlátozó intézkedést tartanak be, amennyi érvényben van. Vagyis, akik elmentek a korlátozások életbelépése előtti utolsó nagy beváráslókörútra, azok azért tették, mert elmehettek. Ha négy napot kapnak az emberek a járványhelyzet csúcsán a lezárások bejelentésétől az érvénybelépésig, akkor az eredményen nem kell, hogy meglepődjünk.

(Forrás: www.portfolio.hu)