Az üzlet és a politika világában, illetve a közszférában is gyakran használt, kissé misztikus kifejezésről van szó. Cikkünkben bemutatjuk, miért fontos megérteni, milyen elemekből áll, és egyáltalán mit nevezünk és nem nevezünk stratégiának.

Az biztos, ha valami a stratégiai, akkor kiemeltté, sok esetben költségessé, vagy legalábbis rövidtávon drágának tekinthetővé válhat. Meggyőzően hangzik például Németország hidrogén stratégiája: terveik szerint 2030-ra a németországi megújuló energiaforrásokra alapuló hidrogén gyártási kapacitás eléri az 5 GW teljesítményt. (Ez 2,5-szerese a Paksi Atomerőmű jelenlegi kapacitásának.) A tervre összesen 9 milliárd eurót kívánnak költeni, aminek célja a fosszilis tüzelőanyag-felhasználás kiváltása hidrogénnel, és ezzel a széndioxid-kibocsátás további mérséklése.

Az EU stratégiájáról pedig nemrég nyilatkozott Orbán Viktor miniszterelnök: véleménye szerint az EU szükségleteire fókuszáló új európai stratégiára van szükség, ahol a gazdasági teljesítmény és a versenyképesség erősítése kell, hogy a középpontban legyen. Reaktív válaszok helyett proaktivitásra, taktika helyett stratégiára van szükség. Lássuk, hogy miért nem lehetünk meg stratégia nélkül.

Mit tud az Apple az iPhone-jával?

Megfelelő megközelítés és kitartás híján az eredmények meglehetősen ritkán jönnek. Az igazán nagy eredmények tervszerűtlen elérésének esélye pedig nagyjából annyi, mint a lottó ötösé: elhanyagolható. Viszont stratégia nélkül a kudarc borítékolható. Utóbbira jó példa, hogy a 2010-es években egy hazai kkv-méretű energiakereskedő egyik évről a másikra több tízmilliárd forint árbevételű céggé fejlődött. A cég ezt a szintet néhány évig tudta csak megtartani, a nagyfogyasztói szerződések kifutásával gyors zsugorodásba kezdett.

Nem volt céltudatos piaci megközelítése. Nem voltak egyértelmű elképzelései arról, milyen és mekkora ügyfeleket, elsősorban milyen ellátási szerződésekkel kíván kiszolgálni. Abban sem volt biztos, szükséges-e beruháznia komolyabb IT-megoldásokba, fogyasztás-előrejelző rendszerekbe. Szinte minden döntése esetleges volt, az aktuális feltételek mellett a maximális profitot kereste és nem vállalt kockázatot. Kimondatlanul egyetlen célja a gyors pénzszerzés volt, nevezzük aranyásó szemléletnek. A cég mintegy 6 évet élt.

Az iPhone esete ezzel szemben a jó stratégia sikerességének fényes példája. Az Apple 2007-ben rukkolt elő az iPhone-nal. Steve Balmer, a Microsoft akkori vezérigazgatója kinevette és egyszerűen őrültségnek tartotta az iPhone 500 dolláros vételárát. Pozíciójából ez érthető volt, hiszen a PC-k piacán már a konszolidáció és az árverseny uralkodott, így arra számított, hogy a mobiltelefonok piacán is ez következik.

A teljes cikk: Ez a receptje annak, hogy legyőzhetetlenné váljon egy vállalat