Az utóbbi hónapokban megszaporodott a nők által elkövetett merényletek száma. Amíg tavaly a gyengébbik nem képviselői közül heten áldozták fel magukat, addig számuk idén már meghaladja a 24-et. Amerikai illetékesek szerint mindez azért van, mert a terrorista szervezetek felismerték, hogy ...
...nőket sem a biztonsági szervek, sem a járókelők nem tartják potenciális elkövetőnek, így kevésbé vagy egyáltalán nem figyelnek rájuk.A megsokasodott merényletek kivédése érdekében a bagdadi rendőrség is változtatott eddigi módszerein:kétszáz nőt képeztek ki arra, hogy nőket motozzanak meg (muzulmán férfi ilyet nem tehet), legutóbb pedig kétezer nő vett részt a síita zarándokokat védő biztonsági lánc felállításában, mindhiába.
Ahhoz, hogy megérthessük egy (női) merénylő motivációit, fontos megkülönböztetni az öngyilkosság és a mártíromság fogalmát. Az öngyilkosságot, mivel azt egyéni érdekből követik el, az iszlám elítéli, és a hívő muzulmán lakosság körében ritka. A mártíromságot - bár ezzel kapcsolatban is eltérőek lehetnek az értelmezések - különösen a síita irányzatok némelyikében, pozitív tettként fogják fel. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az irányzat hívei elnyomásban éltek a szunnita uralom alatt, és mártírként tisztelik Husszein imámot, aki a szunniták elleni harcban halt meg a VII. században.
A vallási indíttatás azért különösen fontos, mert a női merénylőket két nagy csoportba szokták osztani: sokan közülük vallási meggyőződésből csatlakoznak egy terrorista szervezethez, néhányan megélhetésből. Az arányuk persze lényegesen alacsonyabb, mint a férfiaké, hiszen a szélsőséges iszlamista felfogás szerint a társadalom domináns egyede a férfi, így természetesen a szervezeteikben is ők diktálnak.
Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy az öngyilkos merényletek áldozatai között éppúgy megtalálhatók a nők, mint a férfiak, így a nők, ha akarnák sem tudnák magukat kivonni a mindennapi erőszak alól. Egy palesztin felmérés szerint ráadásul nem feltétlenül a társadalom perifériájára szorult emberek követik el ezeket a merényleteket, hanem vallásos, iskolázott középosztálybeliek. Egy merénylő nem is tartozhat a legszegényebbek közé, hiszen áldozata, ha nincs mit vesztenie, kevésbé tûnik mártíromságnak - sokkal inkább öngyilkosság, ami, mint láttuk, elítélendő.
Az elmúlt öt évben sokan elvesztették a családjukat, de nem kizárólag ez jelenthet motivációt: azok az asszonyok, akik ebben az időszakban özvegyültek meg, vagy akiknek megölték a fiát, bosszút esküdnek, és akár komolyabb vallásos meggyőződés nélkül is hajlandóak feláldozni magukat. Másrészről viszont, ha nem is halt meg hozzátartozójuk, anyagilag a rokonok jól járhatnak egy merénylettel: a terrorista szervezetek, bár elmondásuk szerint általában nem támogatják családos emberek mártíromságát, komoly summát fizetnek egy-egy jól sikerült akcióért.
Tulajdonképpen nem az a kérdés, hogy a nők miért követnek el öngyilkos merényleteket, hanem az, hogy miért csak ilyen későn kezdték alkalmazni őket. Ha az amerikai illetékeseknek igaza van, akkor sokkal inkább arról van szó, hogy a különböző terrorista szervezetek most ismerték fel, milyen stratégiai előnyökkel jár, ha nőket vetnek be. Korábban is voltak ilyen merényletek, de számuk csak most nőtt meg ugrásszerûen, most tudnak rá a hatóságok érdemben reagálni. Amennyiben megoldást találnak a problémára, a női akciók száma csökkenni fog, ha nem, állandósulhatnak az általuk elkövetett terrorista cselekmények.
(Forrás: www.kitekinto.hu )
