Az internetes technológiákat felhasználó emberek társadalmi helyzettől, életkortól és kontinenstől függetlenül összekapcsolódva olyasmire képesek, amire eddig egyetlen államforma és politikai rendszer sem tudott választ adni. Az IT-ipar eredményeiből nemcsak a politikusok és társadalomtudósok......de a gazdasági szakemberek és a mamutcégek vezetői is sokat tanulhatnak. A Wikipedia, a Twitter, vagy akár a Flickr fotómegosztó oldal nemcsak az interneten forradalmasították a kommunikáció és információkezelés eddigi formáit, de kulturális és társadalmi paradigmaváltást is jeleztek. A Wired magazin júniusi számában címlapsztoriként foglalkozott a jelenséggel, hogy a változásnak már nemcsak a szelét érezhetjük, de nap mint nap tapasztalhatjuk saját bőrünkön egy olyan, globális, kollektivista társadalom hatásait, amely alapjaiban változtathatja meg életmódunkat.
Bill Gates, a Microsoft egykori első embere korábban a „modern idők kommunistáinak” nevezte a nyílt forráskódú szoftverek támogatóit. S bár alapvetően hibás a szabadon fejleszthető alkalmazások készítőit a munkásmozgalmak lánglelkû forradalmáraihoz hasonlítani, egyvalamiben helytálló lehet a hasonlat: a mindenkit mindenkivel összekapcsoló globális hálózatnak köszönhetően a szocializmus merőben újszerû formája kezd kialakulni.
Persze ebben az online közösségben nyoma sincs öt éves tervnek, vagy az állam mindenható jelenlétének – sőt, éppen ellenkezőleg, amint ezt az iráni választás kapcsán kialakult helyzet is remekül példázza. John Gilmore aktivista, a szabadságjogokat árgus szemekkel figyelő szervezet, az Electronic Frontier Foundation egyik alapítója szerint ugyanis: „a hálózat a cenzúrát hibaként értelmezi és megkerüli”.
A digitális szocializmusból emellett hiányzik az osztályharc, s – egyelőre - a politika: a kormányzatok kizárásával a felhasználók csoportjai kulturális vagy gazdasági téren mûködnek együtt, sokszor pénzügyi érdekektől mentesen, a közös jó érdekében.
Gates hasonlata annyiban téves, hogy az ott megjelölt kommunizmus a szigorúan lezárt határok, központosított kommunikáció és felülről vezérelt ipari folyamatok világa. Ebben a közegben alakulhatott ki ugyanis a kollektív tulajdon fogalma, s a szabad piacot béklyóba verő, mindenható politbürók által összeállított ötéves tervek rendszere.
Ezzel szemben a digitális szocializmus a határokon és társadalmi csoportokon átívelő interneten fejlődött ki, lényegét tekintve pedig az egyes személyek autonómiáját erősíti, a centralizációval szemben. Az együttmûködés megmaradt, ám ahelyett, hogy a „köz” számára elérhető kalapácsokon, vésőkön és talicskákon osztoznának a kommuna tagjai, mindenki által hozzáférhető szoftvereken, programozási felületeken (API), blogsablonokon és hasonló erőforrásokon dolgoznak, sokszor közösen, közös célért.
A cikk teljes terjedelemben itt olvasható>>
(Forrás: www.hvg.hu)
