... szerint a munkaadóknak mindenképpen fizetniük kell a túlórákért - különösen, ha erre kötelezik őket -, ez sokszor elmarad. A cégek nagy részénél az elvégzett feladat számít akkor is, ha az az előírtnál hosszabb munkaidővel jár együtt, nyilatkozta az mfor.hu-nak Csaposs Noémi, a Személyzeti Tanácsadók Magyarországi Szövetségének elnöke, a Trenkwalder-Multiman Kft. ügyvezető helyettese.

A multiknál nehezebb

A nagy cégeknél elsősorban a menedzserekre, ügyvezetőkre jellemző a túlórázás, bár ők többnyire kötetlen munkaidőben dolgoznak. Ugyanakkor a vezetői pozícióban dolgozók saját felelősségükre vállalják a pluszmunkát, a multinacionális cégeknél viszont általában az alkalmazottak esetében is ki nem mondott elvárás a túlórázás. Míg a vezetőket belső motiváció vezérli, a beosztottak általában külső nyomás hatására - például a határidők szorítása miatt - maradnak rendes munkaidejükön túl a munkahelyükön. Sok dolgozó önként vállalja a túlórázást, mivel sikeres, meg van elégedve a munkájával, és szeretné megtartani az állását. Amikor pedig egy leépítésnél a munkaadók arról döntenek, kitől váljon meg a cég, döntő szempont lehet, hogy ki vállal be pluszmunkát. A túlóráztatás a cég nagyságától és kultúrájától is függ, úgy nemzetközi szinten, mint hazánkban. Azonban Magyarországra különösen jellemző, hogy kevés munkaerővel próbálják megoldani a feladatokat, ami miatt a munkavállalók nem tudják nyolc órában elvégezni munkájukat. Az itthoni dolgozók többsége mégsem lázad emiatt, mivel félti a munkáját és megbecsüli a fizetését.

A kkv-knál kevesebbet kell túlórázni

Aki nem szeret túlórázni, inkább kisebb cégnél próbáljon elhelyezkeni, hiszen náluk ez kevésbé jellemző, mint a nemzetközi cégeknél. A kkv-knál általában egy-két ember végez el az általánosnál több feladatot, ami napi két-három óra túlórát is jelenthet számukra. Ez azonban inkább a magasabb posztokon dolgozókra jellemző. Úgy tûnik, a fiatalok egyre inkább szívesen bevállalnak túlórákat egy jó munkahely megtartásáért. Õk különösen vigyáznak arra, hogy ne hozzák bajba közvetlen felettesüket. Inkább tovább maradnak annak érdekében, hogy munkájukat maradéktalanul elvégeznék. A túlórázás bizonyos munkakörökhöz is köthető: például egy könyvelő a mérlegzáráskor, a bérszámfejtő bérszámfejtéskor, az asszisztens pedig hó végén tovább dolgozik a megszokottnál. Az alkalmazottak legtöbbször ezt szívesen meg is teszik, azonban ehhez az szükséges, hogy felettesük rugalmas legyen, és a nyugodtabb napok némelyikén korábban elengedje őket.

Változatos feladatokkal hatékonyabb lehet a munkavégzés

A túlórázásnak a nagy terhelésen túl oka lehet az is, hogy a dolgozó lassabban végzi a munkáját vagy ideje egy részét nem tölti produktívan. Ehelyett internetezik, telefonálgat, a munkatársaival cseveg, dohányzik (ez napi egy órát is kitehet) vagy az előírtnál hosszabban ebédel. Ezt a vezetők úgy védhetik ki, hogy változatos munkát végeztetnek az alkalmazottakkal. Ha a munkakör jellegéből adódóan túl monoton a tevékenység, akkor inkább legyen rövidebb a munkaidő. Sok cégvezető azt vallja, hogy a beosztott inkább gyorsan végezzen és menjen haza, de a bent töltött időt valóban a munkára fordítsa. Azonban rövidebb szünetekre - különösen a gép előtt dolgozóknak - mindenképpen szükség van. Nem csak egészségügyi okok miatt, hanem azért is, mert hosszabb távon a dolgozó figyelme előbb-utóbb elkalandozik, ami ront a munka hatékonyságán. A britek sincsenek ezzel másképp: a Microsoft nemrég nyilvánosságra hozott tanulmánya szerint az egyesült királyságbeli munkavállalók egy nap majdnem három órát töltenek nem produktívan: például 54 percben szörfölnek az interneten, 35 percen keresztül pletykálnak munkatársaikkal, és 17 percet vesz el napjukból a teakészítés. A britek átlagosan napi 14 percet töltenek a mosdóban, és 18 perc megy el a számítógép fölötti ábrándozásra.

Túlóráért wellness-hétvége

Csaposs Noémi úgy véli, egy kis túlóra senkinek sem árt, legalábbis ha az nem mindennapos, és ha azt a cég valamilyen módon kompenzálja. Ha a vezetők odafigyelnek az alkalmazottak problémáira és egészségére, akkor az alkalmanként gyakoribbá váló túlóráztatás nem vezet nagyobb fluktuációhoz. Segíthet ebben a rendszeres orvosi szûrés, kondibérlet biztosítása, az egészségmegőrző szabadidős tevékenység (például wellness-hétvége, sportnap) szervezése, az egészségügyi juttatások és a kedvező étkeztetés. Azonban mindennél fontosabb, hogy ne legyen mindennapos a terhelés, mert akkor a dolgozók kifáradnak, ami a munka minőségének romlásához, sőt az alkalmazottak elvesztéséhez vezethet.

(A cikk folytatása itt olvasható!)