Legutóbb Litvinyenko egykori KGB-, majd FSZB-ügynök halála kapcsán merült fel, hogy a Cég esetleg kremli utasításokat hajt végre. Az a cinizmus, amellyel erre a vádra Putyin válaszolt, megdöbbentően hat egy nagyhatalom vezetőjének szájából.

A csúcstalálkozó elsősorban gazdasági jellegû volt: megállapodás született arról, hogy Oroszország nem sarcolja magasabb illetékekkel a Szibéria felett közlekedő európai légitársaságok gépeit, cserébe az EU nem ellenzi Oroszország felvételét a WTO-ba. Ezen kívül szóba került még az EU-ból érkező húsáru import tilalma: az oroszok nincsenek megelégedve a lengyel hússal, és aggódnak a román illetve bolgár csatlakozás utáni esetleg gyenge minőségû uniós agrár-termékek miatt.

Putyin elnök nehezményezte, hogy Oroszországgal nem konzultált az EU az újabb tagok felvételéről, továbbá itt is bevetette a leghatékonyabb zsarolási eszközét: radikális gázár-emelést helyezett kilátásba, ha netán túlzottan megszorongatnák emberi jogi kérdésekkel. Természetesen Litvinyenkóra vonatkozó kérdések nélkül nem érhetett véget a találkozó.

Mint ismeretes Litvinyenkó egy korábban orosz hírszerzésnek dolgozó ügynök volt, akit körülbelül három hete mérgeztek meg egy polónium-izotóppal, amibe a brit medikusok heroikus erőfeszítései ellenére is a múlt hét végén belehalt. Litvinyenkó 2002-ben disszidált Londonba. Ennek oka, állítása szerint az volt, hogy Borisz Berezovszkij, az orosz oligarcha elleni merénylet kivitelezését nem vállalta. Nagy port vert fel 2004-ben megjelent könyve, melyben azt állította, hogy az ezredforduló után, Moszkvában történt lakóházrobbantások mögött valójában az orosz titkosszolgálat állt, hogy ürügyet szolgáltasson a következő csecsenföldi háborúhoz. Hogy állításai mennyire voltak megalapozottak, azt nem tudom, mindenesetre a Kreml nem viseltetett baráti érzelmekkel az egykori kémelhárító iránt. Tanúsítja ezt az is, hogy a politikai menekültként Angliában élt, de még orosz állampolgár meggyilkolása kapcsán az orosz ügyészség nem szólította fel a brit hatóságokat a minél hatékonyabb fellépésre, sem pedig segítő kezet nem ajánlott fel a saját állampolgára halálának körülményeinek mielőbbi tisztázására.

Ehelyett viszont az elnök úr kifejezte mélységes részvétét az ember tragédiája kapcsán, és együttérzéséről biztosította az elhunyt családját, mindazonáltal megjegyezte, hogy „a brit orvosok jelentéseiben nem szerepel, hogy Litvinyenko úr erőszakos halállal halt meg. Ezért az erre irányuló kérdéseket nem is érdemes feszegetni."

A kekeckedő újságíróknak pedig a következő elgondolkodtató dolgot mondta, az állítólagos halála előtti utolsó üzenetről, melyben az elnököt vádolja meggyilkoltatásával: „ha létezik is ilyen üzenet, mely Litvinyenko halála előtt született, kérdés, miért nem hozták nyilvánosságra még életében. Ha viszont halála után keletkezett, akkor- azok az emberek, akik elkészítették, nos ők nem az Úristen, Litvinyenko úr pedig nem Lázár. És nagyon kár, hogy az olyan tragikus eseményt, mint egy ember halála, politikai provokációkra használják fel."

(Forrás: www.hetek.hu)