“Én állandóan kirügyezek attól, amikor előjön ez a lózung, hogy a PR halott. Senki nem tudja, mi az, hogy halott, és mi az a PR egyébként. Mindig fölmerül bennem, hogy vajon mi, akik a szakmában dolgozunk, ezek miatt a hülyeségek miatt ássuk a saját magunk sírját? Folyton arról beszélünk, hogy “így döglik meg, meg úgy döglik meg”, aztán a végén annyit mondjuk, hogy meg saját magunkat fogjuk fejbe vágni. Eközben teljesen máshol tart a szakma, legalábbis ahogy én látom” - kezdte Szinai, majd hozzátette: a marketingnek és a kommunikációnak egy vállalatnál nagyon szorosan együtt kéne működnie. “Ehhez képest sokféle modellt látunk, leginkább azt, hogy ez nem működik. Sok esetben kényszeredetten vannak valahogy összekötve, nincs igazából szinergia, nem is nagyon érti az egyik terület, hogy mit akar a másik.”
Szinai kiemelte, a marketinget alapvetően egy értékesítési támogatásnak, a saleshez sokkal közelebb lévő diszciplínának tekintik. El kell juttatnunk a fogyasztót oda, hogy a döntési pillanatában egyáltalán figyelembe vegye a márkát. Ehhez képest a kommunikáció történetmesélés: kontextust generál, sokkal szélesebb területen dolgozik. Ösztönöz, csak másképpen, mert elsődlegesen bizalomközpontú, és kevésbé közvetlen értékesítés fókuszú. “A nagyvállalati szektort leszámítva még mindig ott tartunk, hogy vannak a “sajtós kislányok”, akik újságírókkal foglalkoznak. Ez valahogy nem tud kiveszni a piacról, egészen borzalmas. A marketing ennél jobb helyzetben van, egyszerűen azért, mert több kapcsolatot épít az üzlet velük, de ott is inkább csak a reklámmal azonosítják ezeket a kollégákat” - emelte ki Szinai, majd hozzátette, az elmúlt években gyakori krízishelyzetek hatására felértékelődött a kommunikációs terület szerepe.
“Állandóan polikrízisről beszélünk, itt már a csapból is polikrízis folyt. Ezt a nap végén nem más oldja meg, mint a kommunikációs területek. Az elmúlt 5-10 év pont ezt hozta, és emiatt kezdett el erősödni a kommunikációs szakma bevonódása a vállalatoknál. A marketing oldalon ezzel párhuzamosan egy érzékenyedés indult el, ami a Purpose és az ESG hullámokkal érkezett. Sokkal több szó esik a márkáról, a márka jövőjéről, ez pedig feltételezi azt, hogy komplexebb gondolkodást és világlátást kell elvárni magunktól.”
Ma már érdemesebb Stakeholder Relationsről beszélni
Szinai ezek után felhívta a figyelmet arra, hogy az európai nagyvállalatok jelentős részénél a marketinget és kommunikációt integrálták, hiszen az új elvárások már nem kezelhetők a korábbi struktúrák mentén. Szerinte a szakma fejlődése érdekében holisztikus megközelítésre van szükség: “Azok, akik egyszerre tudják a két területet hozni, nagyon erős pozícióba kerülnek, és látszik, hogy ez ez a tendencia. Ugyanakkor ebben még eléggé felkészületlen a magyar vállalati szektor. Kevés dolog változik. Az agilis munkamódszer megérkezése - és ebben lehet velem vitatkozni - szerintem aláássa a hatékony együttműködést. Nem láttam még ezt a modellt úgy működni, hogy a nap végén a nap végén jobb eredményt hozzon” - emelte ki, majd a szakemberhiány problémájára is kitért: “Még a szenioroknál is azt látjuk, hogy kevesen tudnak szinergikusan és egy kontextusban gondolkodva dolgozni, és ez még rosszabb az utánpótlás szintjén. Nyilván, hiszen mindenki menekül ebből az országból, kevés az, akit itt tudunk tartani. És egyébként a szakma elkezd kifáradni. Én például sok helyen vagyok zsűritag, és az általános megélésünk, hogy egyre kevésbé látunk kreatív megoldásokat. Ez az egész kicsit leülőben van.”
Végül Szinai hangsúlyozta, hogy a PR-ről való beszédet a "Stakeholder Relations" felé érdemes terelni, hiszen a kommunikációs szakemberek egyre több területtel foglalkoznak. Kitért a szakmai önkép fontosságára is: “Akkor fogjuk a szakmát előre vinni, ha mi magunk az élére állunk. Ez vállalati vezetőként különösen fontos. Nyilván figyelnünk kell, hogy mi zajlik körülöttünk. Fontos, hogy beszéljünk magunkról, és többet kellene tennünk a tehetséggondozás szintjén is.”
