A fordulat mögött részben az Evergrande üzleti modellje, részben a kínai döntéshozók változó preferenciái állnak. A vállalat eddig adósságkibocsátással finanszírozta agresszív terjeszkedését, de az ingatlanpiac vadhajtásai, illetve általában véve a társadalom és a vállalati szféra erős eladósodása miatt aggódó szabályozók az utóbbi időben elkezdték korlátozni ennek lehetőségeit. Emiatt – az S&P megfogalmazása szerint – az Evergrande „likviditási helyzete a korábban vártnál jóval erősebb ütemben romlik”.
Bár Huj Csia-jin egyelőre próbálja menteni a menthetőt, a befektetők a jelek szerint pesszimisták a cég túlélését illetően. Az is nagy kérdés, hogy mit lép erre a kormány, amely amellett, hogy szeretné visszafogni az ingatlanpiaci árakat és a vállalati eladósodást, feltételezhetően szívesen elkerülné az Evergrande esetleges rendezetlen bedőlésének társadalmi kárait is.
Két magyar GDP
Az 1996-ban alapított cég a kínai ingatlanpiaci felfutás egyik főszereplője. A vállalat kezdetben a délkelet-kínai Kuangcsou (Kanton) városában kezdett jó fekvésű, de olcsó ingatlanokat felvásárolni, ahol a vagyonosabb rétegekre pozicionált lakóingatlanokat húzott fel. Az első projektjük például egy vegyipari gyár helyén épült, mégis órák alatt eladták az összes lakást.
Az Evergrande mesés terjeszkedését ugyanakkor rohamléptű eladósodás kísérte. A cég ma Kína legnagyobb vállalati kötvényadósságával bír, 2020 végén 205,7 milliárd jüan értékű kötvénye forgott a piacon. A felhalmozás üteme ennél is súlyosabb: 2019 óta 24 százalékkal, 2015 óta 390 százalékkal, azaz öt év alatt ötszörösére nőtt a kötvényadósság. (Egy jüan kb. 47 forint, 0,15 amerikai dollár.)
Ez ráadásul csak az Evergrande teljes kintlevőségének egy része. A banki hitelekkel együtt a cég teljes kamatozó adóssága 674 milliárd jüan, de jelentős összegekkel tartoznak az alvállalkozóiknak is. Az S&P szerint a cégnek idén 100 milliárd, a következő 12 hónapban 240 milliárd jüannyi számlája jár le. Az Evergrande teljes kintlevőségét kétezer milliárd jüanra taksálják, ami nagyjából 93 ezer milliárd forint, avagy 309 milliárd dollár. Ez a magyar GDP majdnem kétszerese.
Ezek a számok különösen azóta aggasztják a befektetőket, hogy az utóbbi bő egy évben Peking az ingatlanpiacon – számos más üzletághoz, például az online mikrohitelezéshez vagy más internetes bizniszekhez hasonlóan – elkezdett véget vetni a korábbi évek „barbár növekedésének”, és keményebb eszközöket vet be a spekuláció, illetve a pénzügyi kockázatok ellen.
