Ne nézzen lesajnálóan azokra a szerencsétlenekre, akik nem tudnak megszabadulni a félkarú rablótól vagy a kábítószerektől. Ronda pszichológiai manőverek tartják őket a markukban, és nem tehetnek róla, hogy nincs kiút a függőségből. A szoftvertervezők tudatosan játszanak rá arra, hogy pszichológiai kondicionálással édesgessék magukhoz......a felhasználókat, akik észre sem veszik, hogy a technológia szép lassan felzabálja az életüket. És azoknak kéne kiutat mutatni, akik ezt az egészet ránk szabadították.
A mondás szerint ha meg akarod tudni, hogy milyen lesz az életünk 50 év múlva, nézd meg, hogy élnek Japánban. És ha meg akarod tudni, hogyan fog hatni az életünkre a technológia, nézd meg, mit csinálnak a Szilícium-völgyben. A világ technikailag legfejlettebb régióiban az alkalmazások, szoftverek, közösségi szolgáltatások, startupok, drónok és gépek teljesen behálózták az emberek életét. Mindenki magánál hordja az okostelefonját, így biztosítva a luxust, hogy a felhasználója hülye maradjon, és ne vegye észre, hogy a készülék szép lassan felzabálja az összes szabadidejét.
Hogy a helyzet mennyire súlyos, azt jól mutatja, hogy nemrég elindult egy mozgalom, az Unplug SF. A Google korábbi termékfilozófusa, Tristan Harris indította klub tulajdonképpen digitális detoxikáló. A résztvevők nem hordhatnak maguknál telefont és elektronikus eszközöket, és nem beszélgethetnek a munkájukról. Helyette színezőkkel, kirakósokkal, analóg játékokkal és rajzolgatással foglalkoznak. Nem cseten beszélgetnek, hanem egymással. Igazi nyáritábor-feeling.
A kezdeményezés mögött ugyanaz a mozgatóerő húzódhat meg, ami a keleti és nyugati parton elharapódzó ajahuaszka-szeánszok népszerűségét is adja: hogy kiszabaduljunk a technika fogságából, és visszatérjünk a való életbe.
Ez nem csupán akaraterő kérdése. Az emberi elme nincs rá felkészülve, hogy a viselkedéspszichológusok aljas trükkjei miatt úgy fogják használni az eszközeiket, mint a szerencsejáték-függők a félkarú rablót. Harris szerint az, hogy a kütyüket mindent-vagy-semmit elven kell használnunk, nem az emberek hibája, hanem a szoftvertervezők felelőssége. Hogy a felhasználó választási lehetőségén múlik minden? Akkor miért van az, hogy mégis ezt választjuk?
Azért, mert ez már nem technikai versenyfutás, hanem az agytörzs manipulálásáért folytatott háború. Ezt a versenyt az emberiség már elvesztette: nem mi uraljuk a technológiát, hanem a technológia ural minket.
Tudta, hogy az átlagember naponta százötvenszer csekkolja az okostelefonját?
A mai szoftverfejlesztési kultúra az emberek pszichológiai gyengeségeit használják ki, méghozzá nagyon is tudatosan. Az ingyenes alkalmazások nem a pénzünket veszik el, hanem az időnket – az egyetlen erőforrásunkat, ami nem pótolható. (Aztán pénzzé teszik az így megszerzett személyes adatainkat.) Ezek nem antikapitalista, képmutató és luddita sirámok: ez van. De senki nem akarja a gyártókat hibáztatni, mert azt éreznénk képmutatásnak, ha nem ismernénk el, hogy mi magunk hajtottuk a fejünket a bárd alá.
A teljes cikk az index.hu-n olvasható.
