Ez elsősorban azoknak a hirdetőknek kedvez, akik olyan – külföldiek által üzemeltett – felületeken hirdetnek, amelyek nem igazán adtak ki korábban nyilatkozatot; ilyen jellemzően a Google és Facebook.  Ezáltal a hirdetők megspórolják a reklámadót.

A gyakorlatban ez így nézne ki: létrehoznak egy, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal által kezelt, havonta frissített és publikus adatbázist az adót megfizetőkből: ha a megrendelő a reklámcélú közzétételét egy, a listán szereplő adózótól rendeli meg, akkor eleve nem is kellene igazolást kérnie. 
A másik lehetőség pedig az, ha a megrendelő hitelt érdemlően igazolni tudja, hogy kért, de nem kapott igazolást a reklámadó teljesítéséről, és ezt egyúttal be is jelenti elektronikusan a NAV-nak.  Tekintettel arra, hogy ezt valószínűleg mindenki meglépi, valószínűsíthető, hogy jövő évtől reklám megrendelőjeként már alig fog valaki reklámadót fizetni.

A módosító valóban kedvez a hirdetőnek, de felveti a kérdést; az adatbázisnak köszönhetően nem lesz-e vajon egyszerűbb a jövőben magától a Google-től és Facebook-tól behajtani a reklámadót?

Hiszen, gondoljunk csak bele; a folyamatosan frissülő adatbázis tartalmazni fogja minden egyes megrendelés összegét. Ha ez az összeg átlép egy bizonyos értéket, akkor a magyar adóhatóság akár nemzetközi egyezményre hivatkozva megpróbálhatja közvetlenül a Google/Facebook-tól behajtani az adót. Hogy ez mekkora sikerrel jár, jelenleg megjósolhatatlan, azonban beszédes, hogy legjobb tudomásunk szerint eddig sem volt-e téren túl aktív a NAV, holott biztosak lehetünk abban, hogy eddig is hirdettek magyar cégek a Facebookon.

-------------------------------------------------------------------

Szerző: Dezső Róbert, ügyvéd, Szecskay Ügyvédi Iroda

Szakértői kommentár a Parlament által mai napon elfogadott
Az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények,
valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII.
törvény módosításáról (T/1705) törvény reklámadót érinti részéhez