... visszaosztott sikerdíjakat a pártok és kampányaik törvény felett álló finanszírozását ma a legtöbben úgyszólván készpénznek veszik. 

Pedig a közönynek nagy ára van: a korrupció rontja a versenyt, felhajtja a beruházások árait, és aláássa a demokráciát. A Transparency International Magyarország nyolc szerkesztőség bevonásával korrupcióellenes hadjáratba kezdett. Ehhez – egyelőre nyilatkozatok szintjén – Bajnai Gordon miniszterelnök is csatlakozott, aki bejelentette: közérdekvédelmi bejelentési rendszert alakítanak ki, és újra kezdeményezik a pártfinanszírozás átalakítását.

A településünk csatornázását két ütemben, összesen 2 milliárd forintból, 75 százalékos állami támogatás mellett sikerült megvalósítani. Teljesen egyértelmû volt, hogy ennél kevesebből is kijöttünk volna, de a rendszer szerintem direkt úgy van beárazva, hogy egy ilyen összegnél 300-400 millió forint megmaradjon, azzal lehessen egy kicsit játszani. Mindkét esetben ugyanazt a kivitelezőt választottuk, elsősorban azért, mert meg tudtunk vele egyezni, hogy összesen 340 milliót visszaosszon nekünk az alapítványainkon keresztül. Mi ezt a pénzt településfejlesztésre költöttük, de ennyi erővel a visszaosztott összegeket pártfinanszírozásra is lehet fordítani, vagy akár zsebre is lehet tenni" - magyarázza a „tutit" egy kisváros polgármestere, aki a rendszerváltás óta van a „szakmában".

Tapasztalatai szerint általános gyakorlat, hogy a közbeszerzéseknél nem az ár vagy a pályázat más pontjai bizonyulnak döntőnek a győztes kiválasztásánál, hanem a visszaosztott összeg mértéke. Az alacsonyabb árajánlat azért sem éri meg a döntéshozóknak, mert akkor kevesebb pénzt kapnak az államtól, így kisebb lesz az az összeg, amivel „játszani lehet".

„Ha egy vállalkozó a tender kiírásakor értesül a projektről, akkor kár is pályáznia, az esélyes cégek száma ilyenkor általában a háttéralkuk nyomán már egyre vagy kettőre szûkült, így a közbeszerzési eljárás tulajdonképpen csak formaság. Ha egy outsider mégis jobb ajánlatot adna, akkor behívják őket egy újabb körre, kínosan ügyelve arra, hogy a jobb ajánlatot tevőt mondjuk 9 órakor, a kiválasztott céget pedig 11 órakor hallgassák meg, így az utóbbi már kellő információk ismeretében tudja módosítani a pályázatát" - mondja a polgármester.

Szerinte az sem véletlen, hogy számos településen az iskola- vagy városközpont felújításával párhuzamosan a polgármesternek is megszépül a háza vagy a tanyája, és az sem ritka, hogy „véletlenül" ugyanolyan cserép vagy burkolat kerül beépítésre nála is, mint amit az önkormányzati beruházásnál használnak. Úgy véli, a rendszert könnyen meg lehetne változtatni, például azzal, hogy az állami és uniós pályázatoknál először a közbeszerzést folytatnák le, és a beérkezett ajánlatok és tervek közül választana a döntőbizottság, hogy melyik projektet támogatják.

Leszóltak fentről

A közpénzek megcsapolásának másik - szintén intézményesült - formája a lobbizás, illetve a sikerdíj. Az önkormányzatokat rendszeresen felkeresik közvetítők, akik ajánlatot tesznek, hogy ennek vagy annak a pályázatnak a „befutását" elintézik. A lapunknak nyilatkozó polgármester azt mondja, annak ellenére, hogy a lobbizást törvény tiltja, az önkormányzati előterjesztésekben rendre szerepelnek az ilyen jellegû sikerdíjak, amelyek a beruházási összeg 5-12 százalékát teszik ki. Hogy mindezek a pénzek hova vándorolnak, azt nyilvánvalóan csak találgatni lehet - persze sok lehetőség azért nincs.

Interjúalanyunk egy jellemző példát említett erre is. „A megyei kórház felújítására gyanúsan magas összeg lett előirányozva, és erre pályázati támogatást is nyert a fenntartó. Több képviselő kezdeményezésére egy vizsgálóbizottság lett felállítva a kérdés tüzetesebb vizsgálatára, ám ekkor fentről leszóltak, hogy ezt jobb lenne abbahagyni, ha a jövőben további pályázati pénzeket akar nyerni a megye. A kivitelező cég tulajdonosi háttere egyaránt köthető volt a szocialistákhoz és a Fideszhez is" - meséli.

Persze nemcsak a kampány-, illetve pártfinanszírozás lehet a célja a „pénzszivattyúnak", hanem az egyéni mohóság kielégítése is. Ezt támasztja alá a Transparency International Magyarország (TI) becslése, amely szerint a 2007-ben közberuházásokra elköltött 1750 milliárd forintnak akár a 25 százaléka is elfolyhatott a korrupciós csatornákon. Ez a 400-500 milliárd forint - amelyet további beruházásokra lehetett volna fordítani - messze nem arányos sem a pártok, sem a kampányok költségeivel.

Tehát a TI által meghirdetett korrupcióellenes médiahadjárat - amelynek keretében nyolc szerkesztőség újságírói oknyomoznak a témában - egyik fő megállapítása, miszerint ezeknek a pénzeknek a többsége magánzsebekben köt ki, nem állhat messze a valóságtól. Alternatív pénzforrások Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy a pártok háza táján ne lenne mit söprögetni.

Mint Alexa Noémi, a TI magyarországi elnöke lapunknak nyilatkozva rámutatott: bár egy országgyûlési választási kampányban a törvény értelmében a pártok összességében mintegy 400 millió forintot költhetnek el, elemzések szerint 2006-ban erre a célra összesen 7,6 milliárd forintot fordítottak a szavazatokért versengő szervezetek. A Zuschlag-ügy is példa arra, miként juthat egy párt alternatív pénzforráshoz. A fiktív civil szervezeteken keresztül az egykori szocialista honatya által lehívott összesen mintegy 60 millió forintból persze nem tudni, hogy mennyi jutott magánzsebbe. Zuschlag állítása szerint mindent a párt érdekében használtak fel. Ennek azonban ellentmondani látszik, hogy az expolitikus egyik munkatársa egy videofelvétel tanúsága szerint arról beszélt egy Kiskunhalas környéki vállalkozónak, hogy a 24-25 millió forintra beállított pályázat sikerességét ő el tudja intézni, viszont abból 5 milliót visszaoszt neki.

Az egykori kistérségi megbízott hozzátette: a visszaosztott 5 millió forintnak csak 10 százalékát teszi el, a többit a minisztériumba kell felvinni. F. Károly korábban lapunknak elmondta: a pályázat valóban nyert is, ám a pénzt nem osztotta vissza, amiért Weiszenberger megfenyegette. Nehéz elképzelni, hogy ha munkatársa kapott „jutalékot", akkor Zuschlag ettől teljesen elzárkózott volna a párt javára. (Egyébként mindketten látványosan nagy lábon éltek Kiskunhalason.) A TI, valamint a Budapesti Corvinus Egyetem és a korrupcióellenes hadjárathoz csatlakozott szerkesztőségek eddigi kutatásaiból az derül ki, hogy a visszaélések már rég nem arról szólnak, hogy egy cégvezető zsebből lefizet egy polgármestert vagy egy képviselőt. A két végpont között ugyanis egy láncolat jött lére közvetítőkkel, pénzelosztó cégekkel és magukat lobbistáknak nevező ügyeskedőkkel, ami persze azzal jár, hogy a szereplők számának növekedésével a korrupciós összeg is egyre jobban dagad. Ráadásul az állami és/vagy uniós támogatással zajló közberuházások, az ingatlanügyletek vagy éppen a privatizációk területén trükkök egész tárháza áll rendelkezésre a közpénzek megcsapolására.

Cinikus politikusok

Alexa Noémi hangsúlyozta, a korrupció nemcsak azért káros, mert rontja a versenyt és felhajtja a beruházások árait (lásd drága autópálya-építések), hanem azért is, mert jelentősen csökkenti a politikai döntéshozókba és a demokratikus intézményekbe vetett bizalmat, ez pedig aláássa a magyar demokrácia egészének hitelét. A TI hazai elnöke kitért arra is, hogy a pártok meglehetősen cinikusan állnak a kampányfinanszírozás problémájának megoldásához.

Mint elmondta, a közremûködő szerkesztőségek 10 kérdést juttattak el minden párthoz azzal kapcsolatban, hogy miként, mennyiből finanszírozzák az EP-kampányukat. Ha választ is kaptak a kérdésekre, azok többségükben nem voltak érdemiek. „Ez azért is sokatmondó, mert az EP-választásokra nem vonatkozik a törvényi limit, vagyis a 400 milliós költési határ, a pártok mégsem teszik átláthatóvá a kampányuk finanszírozását" - jegyezte meg Alexa. Arra a felvetésre, hogy az Állami Számvevőszék rendszeresen ellenőrzi a pártok gazdálkodását, mégsem derül fény visszaélésekre, a TI vezetője úgy fogalmazott: az ÁSZ szûken értelmezi a saját jogkörét.

„Csak azt vizsgálják, hogy számszakilag, könyveléstechnikailag rendben van-e például az adott kampány finanszírozása, lényegében bemondásra elfogadják a pártok beszámolóit. Pedig a törvény, ha elő nem is írja, de nem is tiltja, hogy az ÁSZ rákérdezzen: mégis miként sikerült ekkora összegből kihozni a kampányt. Tegyük hozzá: az adóbehajtásra egyre nagyobb hangsúlyt fektető „keménykezû" APEH-nek sincs lehetősége belenézni a pártok gazdálkodásába, az ÁSZ-nak pedig előre értesítenie kell az adott pártot az ellenőrzésről.

Alexa Noémi hozzátette: pozitívum ugyanakkor, hogy mégiscsak meg tudtak kezdeni egy párbeszédet a pártokkal ebben a témában. „Jelenleg egy »civil« korrupcióellenes törvénytervezet kidolgozásán dolgozunk, bízunk benne, hogy ezt a politika is támogatni fogja" - mondta. A tervezetben szerepel többek között a kampányszámla bevezetése, a kampányra fordítható törvényes összeghatár emelése, vagy például a kampányidőszak lerövidítése.

(Forrás: www.hetek.hu)