... elhárító-részlegeket mûködtetnek. Feladatuk, hogy elhárítsák az ipari, gazdasági kémek "támadásait", valamint az óvatlan vagy szándékos kiszivárogtatásokat, illetve információkat szerezzenek a konkurensekről. Kizárólag legális eszközökkel. Erre kínos gonddal ügyelnek az ezzel foglalkozók, és persze azok, akik tudják róluk, hogy ezzel foglalkoznak...

Sokkal inkább emlékeztetnek joviális könyvtárosokra, esetleg elvarázsolt informatikusra, mintsem James Bond talpig szmokingban, viharos szélben is Vidal Sassoon-kockafrizurával virító, számtalan kütyüvel, gépcsodával és fegyverrel felszerelt ügynöksémájára. Ugyanazt olvassák, ugyanazt látják, s hallják, amit bárki más, aki tévét néz, rádiót hallgat, újságot olvas. Éppen csak másként. Szisztematikusan gyûjtik az adatokat, szûrik az információk millióiból hömpölygő "zajt", s egy-egy következtetés fonalát felvéve prognosztizálnak folyamatokat. Így például, ha egy távközlési eszközöket gyártó cég raktáraiból ládaszámra lopnak egy bizonyos alkatrészt, akkor ők - szemben a rendészekkel - nem a tolvajokat próbálják felderíteni, hanem azt, hogy kerülhetett-e konkurens vállalathoz a kereskedelmi forgalomban egyébként eladhatatlan alkatrésztömeg. Emellett biztonsági elemzéseket készítenek a vállalat partnercégeiről, az újonnan felvételre jelentkező, s stratégiai beosztásra szánt személyekről, valamint egy esetleges merénylet, terrortámadás lehetőségéről.

Az üzleti hírszerző szerepe 2001. szeptember 11-e után, majd az iraki háború idején értékelődött fel. Számos, amerikai tulajdonú, Magyarországra települt cég kockázatelemzését Harmados György és cége.

- Ha az üzleti hírszerzők társadalmi, közéleti és közjogi trendekkel foglalkoznának, akkor nem üzleti hírszerzőnek, hanem politológusnak neveznének bennünket - egyszerûsíti le tevékenységük lényegét a szakértő. Szisztematikusan gyûjtik a megbízójuk szempontjából potens információkat, a létező lehetséges minden elérhető csatornán. Elérhető alatt értve a nyilvános forrásokat, tehát a PR, a reklám, a nyilvános protokoll, valamint a média eszközrendszereiben megtalálható információkat, melyek az adott cégre vonatkoznak. Hatalmas mennyiségû hírt, adatot, impulzust - titkosszolgálati zsargonnal "zajt" - kell megszûrniük és rendszerezniük.

Politológiai példánál maradva a szakértőnek tetszett, amikor a minap a lovasberényi kormányülés helyszíne előtt fellépő ellenzéki politikusnőt Gál J. Zoltán beinvitálta az egyeztetésre. Harmados szerint ez egy olyan lépés volt, melyben a kormányzati szereplő nem helyezkedett bele egy statikusnak eltervezett szituációba, hanem kezdeményezett és előrébb mozdította a helyzetet, ráadásul ezzel szimpátiát ébresztett a kívülállóban. Nevek nélkül ugyan, de félreérthetetlenül tudtunkra adja: az üzleti hírszerzők tevékenységébe tartozik az is, hogy megbízójuk kérésére belső elemzés keretében derítsék fel, egy nagy részvénytársaság, mint megbízó esetében történt-e "bennfentes kereskedés", mielőtt a cég árfolyama zuhanni kezdett. Kiemelte, a nagy tőzsdei szereplőkkel viszonylag könnyû a dolguk, hiszen transzparensek, tehát adataik jó része nyilvános, információik közzétételét jogszabályok írják elő. Más a helyzet a néhány fős menedzsmentû, zártkörû rt.-kkel, melyek között időről időre felbukkannak olyan társaságok, melyeknek van mit titkolniuk üzleti tevékenységükben.

- Az üzleti hírszerző hosszú éveken keresztül figyeli az apróbb-nagyobb jeleket, majd bölcs tanácsadóként megfogalmaz előrejelzéseket, irányokat, amiket aztán a megbízó vagy elfogad, vagy sem - közli Harmados György lakonikus egyszerûséggel.

Õk az 1988. évi, a gazdasági társaságok megalakulásáról szóló törvénytől számítják a rendszerváltást. A magyarországi nyilvános "információ-felhozatal" mennyiségét és minőségét firtató kérdésünkre úgy fogalmaz: ebből a szempontból nagyon rövid idő az eltelt tizenkilenc év. Ugyanolyan intenzitással és figyelemmel kell összpontosítaniuk a bulvármédiumokra, mint a mértékadó szeriőz napi-és hetilapokra, valamint hírportálokra. Aztán egy megdöbbentő dolgot említ: az előző századfordulón megjelenő "revolver-újságírás" újfent megjelent hazánkban. Bennfentes, "érzékeny" információkat megszerző riporterek időről időre megjelennek nem kellő titokvédelemmel bíró cégeknél, s jól-rosszul arra utalnak, bizonyos ellenszolgáltatások fejében diszkréciót ígérnek. Példaként egy mindenfajta engedély nélkül nemrégiben még mûködő médiaterméket említ, melynek tulajdonosával szemben a rendőrség is nyomozást folytatott. Az említett médium sikerességét, amúgy magyarosan mi sem példázza jobban, mint hogy hamisítják.

- A kép teljességéhez az is hozzátartozik, a mai világban majd' mindenkinek van valamilyen "takargatnivalója", ami taposóaknaként ott lapul a felszín alatt, és adott esetben nagyon nagy károkat képes okozni - fejezi be eszmefuttatását a specialista.

Kérdésünkre, hogy az üzleti hírszerzőkkel szemben a gazdasági társaságok miért nem fogadnak olyan "magánügynököket", akiktől, akár titkosszolgálati eszközök alkalmazását is elvárhatják" azt feleli: túl szakmájuk jellegéből adódó, és ahhoz társuló etikai követelményeken, egy ilyen mûvelet megrendelése óriási támadási felületet hoz létre a cégen. A társaságnak ki kell adnia magát egy külső partnernek, nevesül a számára hírszerző cégnek,továbbá föl kell adnia jó hírnevét szavatoló elveit. Nem éri meg a kockázat.

- Gyakorta nem vigyáznak kellőképpen a cégek, azokra a stratégiai információikra, terveikre melyek óriási lépéselőnyt jelenthetnek konkurenseiknek a piaci versenyben, és amelyeket sokszor nyilvános honlapokon, kiállításokon vagy óvatlan kollégák által "potyogtatnak" el - magyarázza dr. Szövényi György, a Pajzs Holding Zrt. igazgatója.

Mint mondja, a közérdekû, illetve üzleti titoknak minősülő adatok körének értelmezése kritikus kérdés. Fő szabályként csak olyan információt szabad kötelezően nyilvánossá tenni, ami nem sérti az adott cég versenypiaci érdekeit. Más alapelv vonatkozik a közbeszerzési források felhasználása: nem szabad titkolni azokat az információkat, melyek közpénzek felhasználását célozzák, vagy azokkal állnak összefüggésben. Ezt a célt szolgálják az üvegzseb-törvények és szisztémák. Nem véletlen az sem, hogy a közbeszerzési jogszabályok legutóbbi módosításai többször is utalnak a cégek közti szerződésekben, máskülönben titkosításra javasolt közérdekû információk "felfedésére", hiszen a korrupció egyik - ha nem - leghatásosabb ellenszere a nyilvánosság.

Megint más a helyzet a személyes adatokkal, melyek védelmét törvények és az ombudsman intézménye védi, olykor túlságosan rigorózusan, véli az elemző. Ma már van arra lehetőség, hogy munka- vagy kollektív szerződés keretében a munkáltató is kezelhessen a dolgozó biztonsági ellenőrzésével kapcsolatos személyes adatokat, azonban ezt a munkáltatók meglehetősen kockázatosnak ítélik, mivel ennek gyakorlata még nem kiforrott. - Az egyik leghatásosabb titokvédelmi megoldás, ha munkaszerződést kötünk az együttmûködő természetes személy partnerekkel, vagy információ-védelmi paktumokat, pontokat kell a polgári jogi szerződésbe iktatni - mondja Szövényi György. Igaz, olykor ez sem problémamentes! Konkrét nevek említése nélkül az elemző kifejti: egyes nagy, tőkeerős cégek precízen kimunkált titkosítási kautélákat fogalmaznak bele a partnereikkel kötött megállapodásokba, viszont adott esetben ezeket magukra nézve "elfelejtik" kötelezővé tenni. A partneren múlik, mennyire félti üzleti kapcsolatát, és meri-e szóvá tenni a problémát.

Szövényi tapasztalatai szerint e tekintetben egyre kedvezőbb az összkép, vagyis az üzleti titkok védelmének világa csak úgy nem engedi az alá-s fölérendeltségi viszonyt, mint a polgári jog, melynek szellemében a megállapodás köttetett. Mindamellett az is elő szokott fordulni, hogy bár a szerződés megfelelő mélységû információ-védelmet rendel a szerződő feleknek, ellenben az ennek megsértését követő szankciókról egy szót sem ejtenek, így egy esetleges titoksértés nyomán csak hosszas pereskedés árán lehet érvényt szerezni a kártérítési igénynek. Multinacionális cégek többsége "hozza magával" az anyaországaikban mér bevált, kiforrott üzleti titokvédelmi kultúrát, s annak eszközrendszerét. És ez nem kizárólag az elektronikus, tehát informatikai, hanem a hagyományos, papír alapú információhordozásra-tárolásra, a szóbeli közlésekre és kommunikációra is vonatkozik.

Hazánkban naponta látnak napvilágot - és ez alól a STOP sem kivétel - piaci szereplőkről szóló, vagy azokat "hírbe hozó" cikkek. Ha az érintett cég bizonyíthatónak látja, hogy vele kapcsolatban valótlan információk jelentek meg, többnyire sajtó-helyreigazítási keresetet nyújt be a bíróságon. Szövényi György azonban egy ennél is hatásosabb módját ismeri a jogi fellépésnek, kiváltképp, ha a nyilvánosságra hozott információ üzleti titoknak - is - minősül. Elsőre majdhogy bagatellnek tûnik, ha a cég - egyébiránt nagyon gyorsan lefolytatható eljárás keretében - a jogsértés megállapítását, illetve a további jogsértéstől való eltiltást kérelmezi. A polgári jogi határozat egyfelől megakaszthatja a károkozás folytatását, másfelől alapja lehet egy későbbi kártérítési pernek, melynek mértéke e pillanatban még nem lehet túl riasztó a magyar médiumoknak. Ellenben, magyarázza az elemző, a személyiségi jogi perek kártérítési összegeinek emelkedése is arra utal, hogy a honi bírói gyakorlat nem sokáig marad le az e téren már fejlettebb országokétól.

(Forrás: www.stop.hu)