... tartó munkával. A matematikusok számára az immár száz éve felvetett Poincaré-probléma megoldása nemcsak 2006 kimagasló teljesítménye, hanem az utóbbi tíz év legnagyobb áttörése. Bár a világon több matematikus is közel került a megoldáshoz, hat éve úgy tûnt, hogy minden kísérlet megfeneklett. Ekkor a Clay Matematikai Intézet egymillió dolláros díjat ajánlott fel a sikeres megoldásért.

A szakmai féltékenység és ellenségeskedés övezte versengést végül a remeteéletet élő, szentpétervári Grigorij Perelman nyerte meg, s munkájáért a Nemzetközi Matematikai Szövetség (IMU) idén nyáron neki ítélte oda a Fields-érmet, amely a legmagasabb matematikai kitüntetés. Grigorij Perelman azonban nem vette át az érmet, de még a Clay Intézet pénzdíját sem. A matekzseni ezen túlmenően bejelentette, hogy visszavonul, mert csalódott az élvonalbeli matematikusokban, akik szerinte erkölcsileg elmarasztalhatóak.

A Poincaré-sejtést a topológia megalapítója, Henri Poincaré fogalmazta meg 1904-ben. Felvetésének lényege, hogy a kétdimenziós térre vonatkozó egyenletek átalakíthatók-e úgy, hogy a háromdimenziós térre érvényesek legyenek. Valószínûnek tartotta, hogy igen, de bizonyítani nem tudta. A hatvanas évektől a matematikusok minden további dimenzióra átalakították az egyenleteket (a négydimenziós tér leírását Michael Freedman készítette el 1982-ben), de egyik eljárás sem mûködött három dimenzióban. A kétdimenziós terek topológiai leírása már korábban, az 1800-as években megtörtént, ennek segítségével az összes lehetséges kétdimenziós tér, azaz valamennyi felület - így például a Föld felszíne - leírható matematikai eszközökkel. A Poincaré-probléma azért vált hírhedtté, mert több tucat megoldása született, de egytől egyig valamennyi tévesnek bizonyult.

(Forrás: www.hvg.hu)