1992-ben már külföldön, Kanadában jártál egyetemre, ami abban az időben nem volt olyan általános, mint ma. Hogy jutottál ehhez a lehetőséghez?

A Közgázon (ma már Budapesti Corvinus Egyetem – a szerk.) volt egy pénzügytanárom, Dani Katalin, ő hívta fel a figyelmemet arra, hogy érdemes lenne külföldön is tanulnom. Ő volt az egyik első olyan tanárom, aki üzleti esettanulmányokat tanított, a modern szemléletet hozta be az oktatásba. A University of British Columbiára mentem ki tanulni Vancouverbe, ott adtak egy teljes ösztöndíjat, fizették az egyetemet és a szállás egy részét is. Diákcsereprogramnak indult, aztán kicsit tovább maradtam. Ezt követően visszajöttem a Közgáz utolsó évére és itt is megkaptam a diplomát.

Mik voltak a legnagyobb különbségek az itthoni és a kinti képzések között?

Kanadában sokkal több személyes kapcsolat volt a tanárokkal, kisebbek voltak az osztálylétszámok, illetve nagyon interaktívak voltak az előadások. Most már itthon is hasonló a szemlélet, de abban az időben inkább az volt jellemző, hogy az előadó megtartotta az előadást és mindenki jegyzetelt. Egy-két kérdést persze fel lehetett tenni, de az más volt, hogy Kanadában előre kellett elolvasni az óra anyagát, és az előadáson már arról beszélgettünk, hogy az anyagot elméletben és gyakorlatban hogyan lehet hasznosítani, általában esettanulmányokon keresztül.

A dolgozatokban sem azt kérték, hogy ki hogyan emlékszik szó szerint az anyagra, hanem sokkal inkább gondolkodni kellett.

Amikor például logisztikát tanultam, ki kellett menni egy-két vállalathoz, megnézni a folyamataikat, és gyakorlati javaslatokat kellett tenni, hogy hogyan lehetne javítani ezeken. A vállalatok pedig visszajeleztek a professzornak a hallgatók javaslatairól.

A teljes cikk: Megvan, mikor nyit az új online boltlánc Magyarországon: retteghet a Kifli, Aldi, Spar?