A piac stabilizálódása leginkább Észak-Amerikában és Nyugat-Európában érzékelhető, ahol a befektetők óvatosan visszatérnek a stabil jövedelmet biztosító, magas minőségű eszközökhöz. Ezzel szemben Közép- és Kelet-Európa egyes részein, valamint az ázsiai–csendes-óceáni térségben erőteljesebb fellendülés figyelhető meg, amit az infrastruktúra-beruházások és az újjáéledő határokon átnyúló tőkebeáramlás táplál. Minden régióban egyre szelektívebbé válik a befektetés, és az eredményesség mind inkább az eszközök minőségétől és a helyi kereslet fundamentumaitól függ.

A finanszírozás továbbra is az iparág egyik legösszetettebb kihívása. A fejlesztők és tulajdonosok jelentős mennyiségű, még az infláció előtti feltételekkel felvett hitel lejáratával néznek szembe. Sokan kénytelenek lényegesen magasabb kamatok mellett refinanszírozni, vagy a magánhitelezők és alternatív finanszírozók felé fordulni, amelyek egyre nagyobb szeletet képviselnek a teljes piaci finanszírozásból. Ez a változás a tőke forrásainak és felhasználási módjának szélesebb körű átalakulását jelzi. Az intézményi befektetők továbbra is az érett, jövedelmet termelő ingatlanokat részesítik előnyben, miközben a spekulatív és részben bérbeadott eszközök nehezen vonzanak tőkét.

A technológiavezérelt szegmensek a legellenállóbbak. Az adatközpontok, logisztikai csomópontok és digitális infrastruktúrák rohamosan bővülnek a felhőalapú tárolás, a mesterséges intelligencia feldolgozási igényei és a kapcsolódási igények globális növekedésének kiszolgálására. Az egészségügyi célú ingatlanok és a professzionálisan kezelt bérlakások szintén teret nyernek stabil, hosszú távú hozamaik révén. Az irodapiac megosztott képet mutat: míg egyes belvárosi üzleti negyedekben továbbra is lassú a bérbeadási aktivitás, a jól felszerelt és jó elhelyezkedésű, vegyes funkciókat is kínáló épületek újra vonzóvá válnak, ahogy a munkaadók finomítják hibrid munkastratégiáikat.

A jelentés hangsúlyozza, hogy a technológiai alkalmazkodás már nem választható opció. A cégek jelentős összegeket fektetnek mesterségesintelligencia-alapú analitikába, digitális bérleti platformokba és prediktív karbantartási rendszerekbe a működési hatékonyság növelése érdekében. A mesterséges intelligencia már most formálja az értékelési modelleket, a bérlői kapcsolattartást és a portfóliókockázat-kezelést. A működési prioritások is befelé tolódnak: a költségfegyelem, a munkaerő-megtartás és a bérlői élmény immár a hosszú távú értékteremtés stratégiai pillérei. Eközben a fenntarthatóság egyre hangsúlyosabb, a fejlesztők energiahatékony felújításokba, alacsony szén-dioxid-kibocsátású anyagokba és olyan tanúsítványokba fektetnek, amelyek hosszú távon is növelik az ingatlanok teljesítményét.

A Deloitte összegzése szerint 2026 azoknak a vállalatoknak kedvez majd, amelyek képesek egyensúlyba hozni az óvatosságot és a megújulást. Azok az ingatlanpiaci vezetők, akik diverzifikálják finanszírozási forrásaikat, adatalapú döntéshozatalt alkalmaznak, és az innovációt a kockázatkezelés szerves részeként kezelik, jó eséllyel ragadhatják meg a növekedés következő hullámát. Az ágazat túljutott a válságon, és átlépett az újrakalibrálás szakaszába. A siker azonban kevésbé attól függ majd, hogy bekövetkezik-e egy globális fellendülés, és sokkal inkább attól, mennyire hatékonyan tudnak a befektetők és üzemeltetők alkalmazkodni a gyorsan változó pénzügyi és technológiai környezethez.

|  Deloitte  /  CIJ Europe