A könyvtárakból internetkávézókig gyorsult a világ, órára pontosan látjuk, melyik barátunk mikor szakított barátnőjével, percről percre követhetjük az új amerikai elnök beiktatási beszédét ezernyi különböző forrásból egyszerre, egy hosszabb nap után pedig bőséggel és savval szórt szitokhullám feketíti el az eget, ha lassú a net, nem látjuk azonnal a Google Mapsen, hogy hol vagyunk és azt sem, hogy hova érdemes mennünk ebédelni két kilométeres körzetben. És igazából ez így jó. Elérkeztünk oda, hogy a realtime trend lett, a dolgokat olyan tempóban akarjuk követni, ahogyan azok történnek, minden valós időben akarunk látni, megtapasztalni, olvasni és elemezni.

Az IT-szaksajtó mindezt web 3.0-nak hívja. Pontosabban szólva, a web 2.0 már régen kinőtte hírértékét, akinek fel kellett lépnie a közösségi oldalakra, meg kellett nyilvánulnia fórumokon, hozzá kellett szólnia cikkekhez, vagy mindezen információkból kellett forrásmegjelölés nélkül szakdolgozatot írnia, már megtette. Koncepcióváltás kell, a web 3.0 pedig ezt hozza, azt mondják, lesz ebben szemantikus web - az eddig összegyûjtött információt most értelmezzük, értve szelektáljuk, hasonlóságokat, relációkat hozunk létre -, lesz ebben végre lehetőség arra, hogy személyre szabhassunk mindent magunk körül, azt és úgy olvashassuk, ahogy csak akarjuk és mindezt áthatja a valósidejûség - nem elég, ha mindent látunk, lássunk mindent azonnal.

Valós időben követhették az érdeklődők a londoni G20 csúcsot vagy a The Pirate Bay stockholmi perét, csak a kellő kulcsszavakat kellett beütniük a sok Twitter-kereső valamelyikébe. Aki azonnal meg akarja tudni, mi történik barátaival, az a Twitteren kívül a Facebookot nézi, netán a FriendFeedet, ami barátaink vagy ismerőseink "nyomait" gyûjti össze közösségi oldalakról. Ha azt akarjuk megnézni, hogy éppen mi történik a neten, mik az izgalmas új témák, arra ott van a OneRiot (hangzatos, a web pulzusára helyezett ujj) vagy a Gnip.

Lehetőségünk van arra is, hogy szimultán dolgozhassunk bármilyen dokumentumon vagy táblázaton - a Google Docs vagy a Zoho rendszereiben egyszerre több tucat ember is képes egyszerre szerkeszteni egy szöveget. Mindezt a most bejelentett Google Wave fogja megváltoztatni alapjaiban - a szolgáltatás vélhetően az elkövetkező hónapokban válik majd elérhetővé, képességeiről a készítők prezentációja árul el többet.

Az igazi innováció a valós idejû alkalmazásokban van, állítja ezt Paul Buchheit is, a Google egyik vezető fejlesztője, aki egy nap alatt rakta össze a Gmail levelező-, majd egy másik nap alatt az AdSense hirdetőrendszer alapjait, legutóbbi projektje pedig a korábban is említett FriendFeed.

Mindez egy oldalra köti a különböző közösségi és tartalommegosztó oldalakon megjelenő adatainkat - blogunktól kezdve a YouTube, last.fm, Flickr, Twitter, Facebook és más szolgáltatások adatfolyamai egy csomagban láthatóak, egy hidat képezve az amúgy nem átjárható szolgáltatások között. (Ha egy pillanatra eltekintünk a realtime alkalmazásoktól, a FriendFeed megtestesíti azt a szûrőrendszert, amiről a web 3.0 aktivistái beszélnek Tim Berners-Leetől Greg Boutinig: a weboldalak szolgáltatássá válnak, az adatokat pedig végre elkezdjük rendszerezni, ennek feltörekvő példái a Wolfram Alpha vagy a Google erre adott válasza, a hamarosan beinduló Squared szolgáltatás.)

A cikk teljes terjedelemben itt olvasható>>

(Forrás: www.hvg.hu)