Pedig a megállapodásban vannak aránytalanságok: szerződésszegés esetén akár 1,89 milliárd forintot is bevasalhat az ügynökségtől a cég, amelynek viszont legfeljebb 600 milliót kell fizetnie. A tavalyi év utolsó óráira is jutott egy fontos feladat a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elnökének, Vági Mártonnak. Az uniós pályázatok lebonyolításáért felelős szervezet vezetője szilveszter napján írt alá egy éves szinten akár többmilliárdos összeget is elérő szerződést, amelynek tárgya az EU-s pályáztatást segítő informatikai rendszer (hivatalos nevén Egységes Monitoring Információs Rendszer) továbbfejlesztése és vele kapcsolatos más - például képzési - szolgáltatások.

Az NFÜ a szerződést a Welt 2000 Kft. nevû céggel kötötte, amely jól bejáratott partnere az ügynökségnek. Az utóbbi hat évben ez már a nyolcadik megállapodás, amelyet az NFÜ (és jogelődjei) a kft.-vel aláírt. Az előző hét összértéke elérte a bruttó 4,9 milliárd forintot, a legújabb szerződés alapján pedig eddig havonta közel bruttó 200 milliót fizetett ki az ügynökség a cégnek. A szerződések közül csak az elsőt előzte meg nyílt versenyeztetés, a többi esetében az állami intézmény egyedül a Welt 2000 Kft.-től kért be ajánlatot. Az első, 2003-ban kötött megállapodás értéke bruttó 262 millió forint volt, ami eltörpül a később verseny nélkül megkapott milliárdok mellett.

Az [origo] már egy tavalyi cikkben beszámolt arról, hogy ez a helyzet azért alakulhatott ki, mert az ügynökség jogelődje 2004 tavaszán lemondott az EMIR-re vonatkozó továbbfejlesztési jogról a cég javára, és ez után már nem is tudott volna megbízást adni más vállalkozásnak az informatikai rendszer bővítésére, korszerûsítésére. Egy későbbi cikkünkből pedig kiderült, hogy az NFÜ és jogelődjének mozgástere szûk volt ugyan, de az évek során ő maga sem nagyon törekedett arra, hogy átlátható versenyhelyzetben lehessen elkölteni az informatikai rendszerre szánt milliárdokat.

Elbukott kísérlet

Az elmúlt két évben úgy tûnt, mintha az ügynökség megkísérelt volna kitörni ebből a helyzetből. Például már 2007 őszén írattak külső szakértőkkel egy tanulmányt a követendő stratégiáról, és ebben a javaslatok között szerepelt, hogy áttérnek a többszállítós modellre, mert ez "erősíti a versenyhelyzetet a szállítók között, így jobb helyzetbe hozza az NFÜ-t és az intézményrendszert". Ehhez képest a nyílt pályázat ismét elmaradt, az ügynökség ezúttal is csak a Welt 2000 Kft.-vel tárgyalt, amit az NFÜ az [origo] kérdésére azzal magyarázott, hogy versenyhelyzetet akkor tudtak volna teremteni, ha egy új informatikai rendszert építenek ki, ez azonban évekbe telik, és "rengeteg szakmai és anyagai kockázattal és több milliárd forintos többletköltséggel jár".

Az ügynökség hangsúlyozta, hogy az új szerződés a korábbinál jóval előnyösebb feltételeket biztosít számukra. Példaként említették, hogy a szerződés határozatlan időre szól, amelyet bármikor felmondhat az NFÜ, és ez erősebb érdekérvényesítési pozícióval jár. Igaz, a felmondási idő alap esetben két évig, rendkívüli felmondás - vagyis súlyos szerződésszegés - esetén pedig egy évig tart. Az ügynökség szerint azért van szükség ilyen hosszú időre, mert ha szakít a Welt 2000 Kft.-vel, akkor egy új informatikai rendszer kifejlesztése évekbe telne.

Az NFÜ-höz hasonló érvekkel méltatta az új szerződést Bajnai Gordon is februárban, amikor még gazdasági miniszterként kérdést kapott az ügyben Nyitrai Zsolt fideszes képviselőtől. "Számos, a megrendelő számára előnyös feltételt sikerült érvényesítenünk" - írta az időközben miniszterelnöki posztra került politikus a Nyitrainak küldött levélben, arról azonban már nem tett említést, hogy a szerződésnek van több olyan eleme, amelyek kifejezetten hátrányosak lehetnek az ügynökségnek.

Aránytalan összegek

Ezek épp a kötbérre és a kártérítésre vonatkozó pontok, amelyek azt szabályozzák, hogy kinek mennyit kell fizetnie hibás teljesítés vagy szerződésszegés esetén. A szerződés például kimondja, hogy ha a Welt 2000 Kft. a felmondási jogával "nem jogszerûen vagy nem szerződésszerûen élt", akkor 50 millió forintot kell fizetnie az NFÜ számára. Ha ugyanezt a jog- vagy szerződésszegést az ügynökség követi el, akkor azonban már "12 havi előző vállalkozói havidíj összeget" kell a cégnek kifizetnie. Itt tehát nem szerepel konkrét szám, a szerződés elején felsorolt fogalomhatározóban azonban szerepel, hogy az "előző havi vállalkozói díj" bruttó 157,6 millió forint, vagyis a 12 havi összesen 1,89 milliárd forint. Mindez azt jelenti, hogy ugyanazon jogsérelem esetén az NFÜ-t közel 1,84 milliárd forinttal nagyobb teher sújtja, mint a vele szerződött céget.

Nem ez az egyetlen szembetûnő aránytalanság a szerződésben. Szerepel benne az is, hogy ha az NFÜ olyan okból mondja fel a megállapodást, amely nem szerepel a szerződésben, akkor szintén "12 havi előző vállalkozói havidíj"-at (tehát 1,89 milliárd forintot) köteles fizetni a cégnek. A szerződésben ugyanakkor egy szó sem esik arról, mi történik akkor, ha a megállapodást a Welt 2000 Kft. mondja fel a dokumentumban nem részletezett okokra hivatkozva. Igaz, az elvileg nem fordulhat elő, hogy az NFÜ-n akár többféle jogcímen is bevasaljanak 1,89 milliárdot, a szerződés ugyanis kimondja, hogy a kártérítés és a kötbér összesítve nem haladhatja meg azt az összeget. Itt is van azonban aránytalanság, a céget terhelő kártérítés és kötbér felső határát ugyanis ennek kevesebb mint az egyharmadánál, 600 millió forintnál húzták meg.

Amikor szembesítettük az NFÜ-t ezekkel a vitatható pontokkal, akkor azt válaszolták, "kellően nagy visszatartó erő" a vállalkozó számára, hogy ha megszûnik a szerződés, akkor elesik a munkától és a belőle származó bevételektől. A konkrét összegekkel kapcsolatban pedig megjegyezték, hogy "a kötbérek mértéke a tárgyalási folyamat alatt alakult ki". A Welt 2000 Kft.-vel folytatott egyeztetéseken valóban kiemelt téma voltak a kötbérre és a kártérítésre vonatkozó feltételek, legalábbis az [origo] munkatársa által elolvasott tárgyalási jegyzőkönyvek egyikében szerepelt, hogy az NFÜ kérte a cégtől, mérsékelje kötbér- és kártérítéskikötéseit.

Megint az utolsó pillanatban

Nem mintha túl sok idejük lett volna az ügynökség munkatársainak az alkudozásra. Az EMIR fejlesztésére vonatkozó szerződés december végéig szólt, és ha az ügynökség nem akarta, hogy veszélybe kerüljön az amúgy is mindig forró politikai témának számító uniós pályázati rendszer, akkor mindenképp meg kellett egyeznie a folytatásról. A Welt 2000 Kft.-től mégis csak december 5-én kért ajánlatot a további munkára, a tárgyalások pedig bő egy héttel karácsony előtt, december 15-én kezdődtek meg, és öt fordulót követően, december 22-én le is zárultak. Az egyeztetéseken részt vevő NFÜ-képviselők az [origo] megkeresését azzal hárították el, hogy titoktartási nyilatkozatot írtak alá, a Welt 2000 Kft. pedig már korábban közölte, hogy nem nyilatkozik az ügynökséggel való kapcsolatáról.

Az NFÜ arra a kérdésünkre nem válaszolt, hogy konkrétan ki döntött a céggel folytatott tárgyalások megkezdéséről, de annyit elárult, hogy "magas szintû fórumok" keretében foglalkoztak az EMIR továbbfejlesztésével. Az ügynökség tavaly év végén hatályos szervezeti és mûködési szabályzata szerint három típusú vezetői fórum van az NFÜ-n belül, ezek mindegyikét Vági Márton elnök tartja, tehát nem valószínû, hogy az ő tudta nélkül születtek meg fontos döntések.

Bárki indította is el a tárgyalásokat, a kései kezdéssel folytatódott az NFÜ-ben már megszokott gyakorlat. Az ügynökség jogelődje szintén az utolsó pillanatban tárgyalta azt a 2004 áprilisi szerződést, amellyel lemondott az EMIR-re vonatkozó továbbfejlesztési jogról a Welt 2000 Kft. javára. Hasonló volt a forgatókönyv a tavaly év végén lejárt 3,6 milliárdos megállapodás esetében is, annak a tárgyalását például csak az után kezdték el, hogy a szintén EMIR-fejlesztésre szóló előző szerződés lejárt.

"Óriási a fejlesztő zsarolópotenciálja"

Ha az idő szorításában kell tető alá hozni ilyen nagy értékû ügyleteket, az még tovább gyengíti az NFÜ amúgy sem túl erős alkupozícióját. A függőségi viszonyra már 2005-ben felfigyelt a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, és egy tavaly szeptemberi összefoglalójában rámutatott az Állami Számvevőszék (ÁSZ) is. "Nagy a fejlesztő zsarolópotenciálja" - magyarázta az [origo]-nak Becker Pál, az ÁSZ főigazgató-helyettese, aki szerint nem tudni azt sem, hogy reális-e az az összeg, amelyet az NFÜ és jogelődei kifizettek az EMIR-ért. "Ott motoszkál a gondolat, hogy ha a fejlesztő ennyire speciális szoftvert készít, és ennyire be van ágyazódva, akkor olyan árat kér, amekkorát akar" - fogalmazott Becker.

A főigazgató-helyettes szerint tagadhatatlan ugyanakkor az is, hogy az EMIR egyre jobban mûködik. Igaz, az állam csak használni tudja a rendszert, arra már nincs lehetősége, hogy módosítsa. Mivel a Welt 2000 Kft. birtokában vannak a fejlesztési jogok, ezért ha valamilyen okból megszûnik az NFÜ kapcsolata a céggel, akkor még tovább használhatja ugyan az EMIR-t, de tehetetlen lesz, ha bármilyen változtatást végre akar hajtani a szoftveren, amelyre eddig már több mint ötmilliárd forintot költött el.

(Forrás: www.origo.hu)