...szerezzen a másik félről. A szenzációs bejelentés azonban egy hazugságon alapult: a szovjetek mindvégig tudtak az alagút építéséről.

Látványos győzelmet hozott

A vakmerő projekt ugyan meghiúsult, de a felfedezés híre féktelen vidámságot okozott a CIA központjában. Amerika kémei teljesen felvillanyozódtak a hatás láttán: a nyugat csodálattal emlegette a CIA hőstettét, és az a vélemény alakult ki, hogy az ügynökség lefőzte a szovjeteket. "A világ rekciója renkívül előnyös volt az USA tekintélye szempontjából. A nyugati szövetségesek nem titkolt lelkesedéssel fogadták, hogy a kémkedési ügyekben újoncnak számító USA fölébe kerekedett a hírszerzés mesterének tartott Szovjetuniónak" - írta a CIA a "Berlini alagút-projekt" belső történetében, amelyet nemrég hoztak nyilvánosságra.
Az alagút minden szempontból nagyszerû teljesítmény volt. Építése 1954 augusztusában kezdődött a nyugat-berlini Rudov szektor egyik raktárépülete alatt, és 18 hónapig tartott a legnagyobb titokban (Ismerje meg a hadmûvelet részleteit!). Elkészülte után mintegy 270 méterre benyúlt a szovjet szektor területére. Az angol hírszerzés által is támogatott projekt keretében sikerült három olyan kábelre rákapcsolódni, amely a telefon- és távíróforgalmat közvetítette Kelet-Berlin és pl. Moszkva között.

Az amerikai és angol ügynökök közel egy éven keresztül minden kommunikációt lehallgattak, amelyet 25 tonna magnószalagon rögzítettek. Washingtonban és Londonban több száz fordító és alkalmazott dolgozott az anyagok feldolgozásán. Fél évszázaddal később a tudósok és hírszerzők még mindig azon vitatkoznak, hogy kinek kit sikerült kijátszania. A vita arra is rávilágít, hogy a közvélemény ítélete gyakran fontosabb, mint a megszerzett titkok értéke.

"Minden az amerikaiak és a szovjetek között folyó nagy hidegháborús játszma része volt. A kémkedés olyasmi volt, mint egy vetélkedő, ahol mindkét fél meg akarta mutatni, hogy jobb a másiknál. Örültek, ha megmutathatták az embereknek, milyen profik is ebben a játszmában, amelyben normálisan semmiről sem tudnak beszélni" - mondja Bernd Stoever, a Potsdami Egyetem történésze.

Az alagút 1956. április 22-i felfedezése után a szovjetek és kelet-németek igyekeztek propagandagyőzelmet kicsikarni. A szovjetektől szokatlan módon sajtókonferenciát tartottak, amire meghívták mindkét oldal tudósítóit. Washington azonban hallgatott. Erre a kommunista hatóságok 50 ezer kelet-berlinit vonultattak az alagúthoz, hogy megmutassák nekik, milyen "piszkos trükkökre" képes az ellenség. A CIA örömmel fogadta a nyilvánosságot. Az építők feltételezték, hogy a szovjetek egyszer felfedezik az alagutat, de azt gondolták, hogy el fogják titkolni.

"Az volt az általános vélemény, hogy ha a szovjetek beismerik, az amerikaiak hozzáférhettek a titkosított kommunikációs vonalaikhoz, akkor elveszítik tekintélyüket. Talán szerencsére, de a sors közbeszólt, és a szovjet reakció pont az ellentéte volt annak, amit vártunk" - olvasható a CIA egyik belső jelentésében, amely 1967-68-ban íródott.

(Forrás: www.mult-kor.hu)