A lakópark kifejezést a rendszerváltás óta használjuk, eredetileg ezek a zárt lakóterületek először a főváros magas presztízsű budai oldalán jelentek meg, magas színvonalú szolgáltatásokkal, ezért a fogalomhoz kapcsolódott az exkluzivitás. Ma már kevésbé exkluzív lakóparkok is épülnek, amelyek nem igazán presztízsberuházások, és szigorú értelemben véve nem is lakóparkok, de ez a kifejezés széles körben elterjedt és használatos.

De mi is az a lakópark? Több jellemzőt is említhetünk. Egyrészt a belépés kontrollja, amely a 24-órás portaszolgálattól a kerítésen át a biztonsági kamerák által nyújtott védelemig nagyon sokféle formában megjelenhet. Másrészt a lakópark rendelkezik olyan közösen birtokolt és használt javakkal, szolgáltatásokkal, amit - a közös költségek fejében - kizárólag a lakók vehetnek igénybe. A harmadik fő ismérv, hogy lakóparkban a közösségi javak fenntartására és működtetésére sajátos önigazgatást hoznak létre.

A lakóparkok valójában Amerikában értek el professzionális szintet, ahol azok önigazgatási szervezetei egyre több olyan feladatot látnak el, - közvilágítástól a parkok karban tartásán át a szemétszállításig, - amelyek hagyományosan a települési önkormányzatokhoz tartoznak. Vagyis a lakóparkok önigazgatása valójában a magántulajdonosi igazgatást jelenti, kvázi szerepkört vesz át a helyi települési önkormányzattól.

A teljes cikk: Lakóparkok: elit-gettó vagy kapitalista lakótelep?