A többek között kereskedelmi típusú ingatlanok menedzsmentjével, illetve tanácsadással foglalkozó, kanadai székhelyű, de a régiónkban, így idehaza is képviselettel rendelkező Colliers a múlt hónapban publikált egy jelentést, amelyben a nemzetközi prémium- és luxusmárkák jelenlétét, valamint a luxusfogyasztás helyzetét elemezte a kelet-közép-európai régió hat fővárosában: Budapesten, Prágában, Varsóban, Pozsonyban, Bukarestben és Szófiában.
Érdekes adat például, hogy míg Párizsban a háztartások 21 százaléka keres 100 ezer eurónál (40 millió forintnál) többet évente, addig ez a szám Madridban vagy Bécsben már csak 12 százalék, Bukarestben 8 százalék, Pozsonyban 4 százalék, Budapesten, Prágában, Varsóban és Szófiában pedig egyaránt 2 százalék körül alakul. (Igaz, a sor elején lévő városokban jelentősen magasabbak is a megélhetési költségek, illetve vonzóbb letelepedési célpontoknak számítanak a kifejezetten jómódúak körében.)
Miért mondhatjuk akkor e számok tükrében, hogy a budapesti piac jóval erősebbnek tekinthető, mint a pozsonyi? Mert az sem mindegy egyáltalán, hogy egy adott márka miként lépett be egy országba. Saját maga döntött úgy a központban, hogy nyit egy adott városban üzletet, amelyet maga tervez üzemeltetni? Netán ezt egy helyi franchise partneren keresztül teszi meg? A vállalkozó saját üzletet nyit a márkának, netán több márkával összerakja egy multibrand üzletben?
Évek óta semmi kirívó nem történt az Andrássy úton
A Colliers szakmai anyaga részletezi azt is, hogy az egyes városokban mely nyitások tekinthetők a fejlődés katalizátorainak. Varsóban ilyen volt például a Vitkac luxusáruház megnyitása, de nagy hír volt 2019-ben, amikor a felújított Raffles Europejski Warsaw luxusszálloda aljában megnyílt az Hermés üzlet, az elmúlt hónapokban pedig a régen várt Dior és Bulgari márkabutikok megnyílása kavarta fel az állóvizet a lengyel fővárosban – ami bizakodásra ad okot, hogy ezek példáit más cégek is követni fogják.
