...a következő gazdasági visszaesésből való kilábalás sokkal nehezebb lehet, mint ahogy a 2008-as krízisből, illetve az eurózónás adósságválságból sikerült kimászniuk.

2017 legnagyobb makrogazdasági sztorija az euróövezeti gazdaság évek óta nem látott mértékű fellendülése volt. Külön említést érdemel a német GDP-növekedés, amely a tavalyi harmadik negyedévben 2,8%-ra gyorsult: utoljára 2011-ben volt példa ennél gyorsabb éves bázisú növekedésre Németországban.

A német (és euróövezeti) üzleti hangulat- és konjunktúraindexek szintén elsöprő optimizmusról árulkodnak: a helyi vállalatok nem győzik teljesíteni a rengeteg belföldi és külföldi megrendelést, a lakossági fogyasztás pedig nagyon pörög. Minden jel arra utal, hogy rövid távon ki fog tartani ez a rendkívül kedvező gazdasági környezet. Ez egyrészt nyilvánvalóan üdvözlendő, másrészt viszont később problémákat okozhat, hiszen ilyen körülmények között a helyi döntéshozók sem éreznek akkora késztetést, hogy a német gazdaság lassan rohadó fundamentumait rendbe hozzák. Pedig éppenséggel lenne mit csinálni.

Lassan rohadó infrastruktúra

Németországgal kapcsolatban valahogy nem az infrastruktúra rossz állapota jut elsőként az ember eszébe. Sőt, az általános vélekedést pontosan ennek ellenkezője jellemzi. A World Economic Forum 2017-es versenyképességi jelentésében Németország infrastruktúrájának állapotát a 10. legjobbnak ítélte meg 137 országból, ami első ránézésre nem ad okot különösebb aggodalomra.

A probléma forrása abban keresendő, ami miatt Németországot mostanában egyébként is egyre több kritika éri. Miközben a német állam az alacsony kamatoknak köszönhetően évről évre rengeteg pénzt takarít meg (ennek köszönhetően pedig már többletes a költségvetés), az így felszabaduló forrást nem fordítja kellő mennyiségben gazdaságfejlesztésre (pl. az infrastruktúrára), amivel végső soron nem csak magának, hanem az egész euróövezeti gazdaságnak árt.

A teljes cikk az portfolio.hu-n olvasható.