„Keress igazi pénzt egy virtuális világban! Igen, igazi pénzt!” – áll a Second Life oldalon a piactér bemutatójának első sorában. Philip Rosedale, a Second Life atyja viszont tagadja, hogy ő pénzzel mérné a sikert. A virtuális második élet kétarcúságán a való világban élénken vitatkoznak, de azon nem, hogy itt valami különös dolog történik. A Second Life egy olyan virtuális világ, amit felhasználóik építenek az e digitális világhoz fejlesztett számítógépes eszközökkel, szoftverekkel. Ez egy új generációja az olyan közösségi oldalaknak, mint az iWiW vagy a MySpace, azaz - a sokat emlegetett Web 2.0 után szabadon - a Web3.0 első megjelenési formájának is nevezhetnénk. Amikor a Philip Rosedale által alapított LindenLab elkészült a Second Life első beta változatával, csak kevesen gondolták, hogy olyasvalami született, ami megváltoztathatja az internetezés világát. Akkor még elképzelhetetlennek tûnt, hogy az IBM technológiai stratégiai vezetője, John Gage néhány esztendő múlva azt állítja: a Second Life egyszer emberibbé teheti a web használatát. Annyira emberivé, ahogyan az számunkra a valódi világban megszokott. Nem kizárt, hogy John Gage túloz, de az is lehet, hogy többet lát bele a Second Life-ba, mint az egyszerû földi halandó.
Itt az új dimenzió
A LindenLab háromdimenziós virtuális és animált világa házi barkácsolásnak tûnik a számítógépes animáció-technika legújabb mûremekeihez szokott szemlélődő számára. Valójában azonban informatikai szempontból hihetetlenül nehéz feladat megoldani, hogy - egy szinte minden elemében vegyes számítógépes-hálózati környezetben - mindenki ugyanazt és ugyanúgy lásson, mint ahogyan azt valaki megalkotta. Mielőtt elsüppednénk a Second Life architekturális problémamocsarában, nézzük meg, hogyan mûködik. Aki belép ebbe a júzerek által szakadatlanul formált világba, földrészekkel, városokkal, épületekkel találja szembe magát, és mindenek előtt az avatárokkal vagy avokkal, akik e digitális birodalmat benépesítik. Az avatár (e szó jelentésének megfejtéséhez tessék elmélyülni a hinduizmusban, vagy felütni a Wikipédia megfelelő oldalát) a Second Life-ban a júzer alteregója, s legfontosabb jellemzője, hogy cseppet sem hasonlít arra, akit "megtestesít" a virtuális világban.
Itt is a pénz az úr
Az avatárok élete és munkája viszont igencsak hajazik arra, amivel tulajdonosaik az igazi világban előrukkolnak. Vásárolnak, költekeznek, építkeznek és elköltöznek, elmennek szórakozni, üzleti vállalkozásba fognak, tönkremennek, adnak és vesznek mindent, ami csak adható és vehető. Az előfizetéssel járó földterületen épületet húznak fel, ki úgy, hogy maga tákolja össze egy programocskával a ház minden porcikáját, ki pedig úgy, hogy vásárol egy neki tetszőt. Minden lehet eladó, a vevő pedig - ha tetszik neki az áru és az ár - fizet, mégpedig a helyi pénzzel, vagyis a Linden dollárral. Ha pedig kifogyott belőle, rendes dolláron vásárolhat Linden dollárt, a helyi valutatőzsde, a LindeX éppen aktuális árfolyamán. A pénz itt is úr.
(A cikk folytatása itt olvasható!)
