Egyéves tárgyalássorozat végére került pont azzal, hogy a kormány bejelentette: újra magyar tulajdonba kerül a Ferihegyi reptér, az állam megvásárolja az üzemeltető Budapest Airport Zrt. nyolcvanszázalékos tulajdonrészét, míg a fennmaradó húsz százalék a francia társbefektető VINCI kezébe kerül.
A tranzakcióval húsz év után kerül ismét nemzeti tulajdonba a légikiötő. Ennek kapcsán érdemes felidézni, a világ más tájain milyen konstrukcióban működnek a nagy repülőterek.
Az Oeconomus Gazdaságkutató korábbi elemzése rámutat: a világ repülőterei kimondottan vegyes képet mutatnak ebben a tekintetben. Aranyszabály nincs, ennek főleg az az oka, hogy legalább annyian gondolják azt, hogy a kormányzat nem hatékony tulajdonosa a vállalkozásoknak, mert ilyenkor mindig hiányzik az ügyfélközpontú gondolkodásmód, az innováció és a versenyszellem, mint azok, akik ellentétesen vélekednek. Sokak szerint az állam rossz gazda, a tapasztalatok alapján a repülőtereket pedig az utasélmény, az időhatékonyság és az ott működő légitársaságok és kiszolgálók hatékony irányítása jellemzi, így azok csak magánkézben lehetnek. A tények azonban nem ezt igazolják.
A teljes cikk: Milyen tulajdonosi modell alapján üzemeltetik a világ nagy reptereit?
