Bár az orosz-ukrán háború február végi kitörését követően úgy tűnt, hogy nem lesz átmeneti az infláció felgyorsulása, amely a koronavírus-járvány enyhülését, s ezzel a gazdaság élénkülését követte, mert az Ukrajna elleni orosz invázió bizonytalanságot okoz a világgazdaságban és számos áruféleségben, elsősorban a gabonában hiányt teremt, ám az átmeneti infláció mellett érvelők nem adták fel álláspontjukat – derül ki a Bloomberg cikkéből. Számos közgazdász kezdi újra sorolni az érveket amellett, hogy hamarosan ellaposodik a jelenlegi „árhullám”.

Elsősorban arról beszélnek, hogy az ellátási problémák enyhülni fognak és az energiaárak stabilizálódnak. Ezzel összefüggésben egyesek közülük már arra figyelmeztetnek, hogy a világ nagy jegybankjai abba a hibába eshetnek, hogy az enyhülő inflációs nyomás tükrében túl agresszívnek bizonyulhatnak kamatemeléseik. Más szóval nem a túl magas áremelkedés, hanem a túl magas kamatok okozhatnak recessziót a gazdaságban.

Az eurózóna legfrissebb adata szerint az éves infláció 8 százalék és várhatóan hasonló adat érkezik az USA-ból is, mégis érdemes áttekinteni, mivel érvelnek az átmeneti inflációt várók szakértők. Az egyik az előbb említett kamatpolitika. Miközben a jegybankok a közgazdasági szakzsargonban „soft landing” néven ismert célt követik, azaz az a céljuk, hogy az infláció megfékezése ne járjon a gazdaság erős fékezésével, lehet, hogy túllőnek ezen a célon: ha ugyanis lassul az infláció, akkor a magas kamatok túl erős fékezésnek bizonyulhatnak.

Történelmi példák és készletfelhalmozás

Erre a forgatókönyvre történelmi példák vannak a közelmúltból. Az Európai Központi Bank 2011-ben megemelte a hitelköltségeket, hogy elejét vegye a pénzügyi válságból kilábaló gazdaság túlpörgésének, ám még ugyanebben az évben vissza kellett lépnie, mert az eurózóna adósságválsága és az arab tavasz okozta káosz éppen elég fékezőerőt jelentett az európai gazdaságban.

A Bank of Japan 2006-ban emelt kamatot, mert úgy tűnt, hogy a néhány évvel korábban kezdeményezett gazdaságélénkítő kormánypolitika működik, majd 2008-ban visszakozott, mert a japán gazdaság lomhasága kitartónak bizonyult.

Az átmeneti infláció híveinek további érve, hogy az ellátási láncok szakadozottságával szembesülő kiskereskedők mostanra jelentős készleteket halmoztak fel, hogy kivédjék ezt a problémát, miközben a fogyasztók a növekvő kamatok miatt óvatosabban vásárolnak hitelre. A S&P tőzsdeindex lakossági fogyasztás tükröző vállalati kosarában lévő cégeknél, amelyek együttes piaci értéke legalább egymilliárd dollár, 26 százalékkal nőtt a készletek értéke az utóbbi időben – derül ki a Bloomberg gyűjtéséből a márciusi gyorsjelentések alapján. A Morgan Stanley közgazdászai szerint kifejezetten bőség alakult ki a nem mindennapi szükségleteket kiszolgáló, illetve a technológiai árucikkekből.

Lassuló lakáspiac és „Kína-hatás”

A lakásárak számos országban – köztük Magyarországon is – jelentősen nőttek a pandémia alatt az olcsó hiteleknek és a kormányok gazdaságélénkítő osztogatásának köszönhetően, ám ahogy ezek a tényezők megváltoztak, az ingatlanpiac is változni látszik. A lakásárak globális átlagban 4,6 százalékkal mentek feljebb 2021 utolsó negyedévében, szemben a harmadik negyedévi 5,4 százalékos tempóval.

Az átmeneti infláció hívei hivatkoznak arra is, amit „Kína-hatásnak” mondanak. Ez alatt az értendő, hogy a kínai gazdaság lassulása hatványozottan érezteti hatását a világgazdaságban. Például a Bloomberg Economics kutatói szerint Kína GDP-jének egyszázalékos lassulása a kereslet csökkenése nyomán öt százalékpontot radíroz le a világpiaci olajárból. Hasonló a helyzet számos nyersanyaggal, például a vasérccel, amely esetén a világkereslet 40 százalékát az ázsiai óriás kimeríthetetlen acéligénye adja.

Várakozások és bázishatás

Az inflációs várakozások és elmozdultak az utóbbi időben a pesszimista holtpontról. A Peterson Institute for International Ecomics kutatóintézet vizsgálata szerint az amerikai fogyasztók a rövid távú sokkszerű infláció után hosszabb távon arra számítanak, hogy normalizálódik a helyzet, ami hozzájárulhat a áremelkedések normális szintre csökkenéséhez vagy akár ahhoz, hogy visszatérjen az elmúlt évtized deflációs időszaka. A befektetők inflációs várakozásai is megszelídültek az elmúlt hetekben.

Végül, de nem utolsósorban az átmeneti infláció hívei joggal mutogathatnak a bázishatásra. Ez azt jelenti, hogy a következő időszakban egyre inkább az elmúlt egy év magasabb áraihoz fogjuk hasonlítani az új áradatokat, ami így viszonylag kisebb áremelkedésként fog jelentkezni a korábbiaknál. Európában, ahol az importált energia ára elszállt az elmúlt évben, ez az enyhülés különösen látványos lehet.

Összességében szakértők szerint az energiaárak ugyan jóval magasabbak lesznek mint korábban, de aligha nőnek tovább. Rriyanka Kishore, a brit Oxford Economics közgazdásza azt jósolja, hogy 2023 közepére az élelmiszerek és az árupiaci termékek ára 10-15 százalékkal csökkenhet 2022 közepének áraihoz képest. Ez segíthet az infláció általános mérséklésében.

| Forrás: napi.hu