Az építő vagy veterán generáció (kb. 1925-1945) közül legtöbben már nem aktívak munkaerő-piacon. A nemzedék többsége nagyszülő, de találhatunk közöttük dédszülőket is. Sokan, ha tehették ugyanattól a munkaadótól mentek nyugdíjban, ahol elkezdték pályafutásukat és egyetlen szakmában vagy szakterületen dolgoznak egész eddigi életükön át. Jellemző volt a családi vállalkozás, gazdaság apáról-fiúra örökítése is. A generáció kommunikációjára a személyesség volt jellemző, hiszen a technológia nem volt még abban a korban, hogy a kapcsolatteremtésben lényeges szerepet játszhasson.
Felnőni a háború alatt
Lényeges figyelembe venni a generáció megismeréséhez és megértéséhez azt, hogy “háborús” nemzedéknek számítanak, mivel a 20. század viharaiban nőttek fel: sokan harcoltak a fronton, helytálltak otthon ínséges időszakokban, túlélték válságokat és a rendszerek változását. Egy olyan korszakban éltek, amikor nagy ideológiák csaptak össze és hirtelen jövő rendszerekhez, irányzatokhoz és politikai áramlatokhoz kellett alkalmazkodniuk. Az alkalmazkodásvolt a túlélés és néha siker záloga is. Ebben az időszakban az életkorhoz köthető tapasztalatnak nagy tekintélye volt, a felettesnek, a szülőnek, a tanárnak a helyzetéből adódóan is automatikusan megadták a tiszteletet.
Ha tovább olvasnál erről a generációról: A csapból is az Y-generáció folyik. Az idősebb nemzedékekről miért nem beszélünk?
Szerző: Bereczki Enikő Bereczki Enikő ifjúsági és generációs szakértő