A világkereskedelem és a globalizáció döglődésének talán eddigi legárulkodóbb története zajlik: egy teljes flottányi, tévékkel, mosógépekkel és Hugo Boss ruhákkal telepakolt szellemhajó hánykolódik a világ tengerein étlen-szomjan, kikötésre várva, de senkinek sem kellenek. Olyannyira nem, hogy az elsők közülük csak kéthetes vesztegelés után köthettek ki, de a legtöbb hajó, és a fedélzetükön lévő mintegy 14 milliárd dollár (3860 milliárd forint) értékű áru sorsra még mindig nem rendezett.
A közvetlen ok elég prózai: a hajókat üzemeltető dél-koreai Hanjinnak, a világ egyik legnagyobb teherhajózási cégének elfogyott a pénze. A kikötők pedig addig nem hajlandók fogadni, illetve le- és kipakolni Hanjin konténereit, amíg nem válik világossá, hogy ennek a költségeit ki állja majd, illetve kié lesz az áru.
A bizarr történet azonban legalább két nagyobb háttérsztorit rejt, amelyek elég jó képet adnak arról, hogy a világkereskedelem töretlen növekedésébe, illetve a dél-koreai nagyvállalati rendszer hatékonyságába vetett hitet legalábbis újra kell gondolni.