egy férfi olyan SMS-eket küldött az ország több pontjára, amelyek az OTP bank megrendüléséről számoltak be, és a betétek kivételére bíztatták az ügyfeleket. No de mi köze mindennek az üzleti hírszerzéshez…?

Míg nálunk még kuriózumnak számított a fent említett ominózus eset, addig a nyugati nagyvállalatok már komoly prevenciót alkalmaznak ártalmas szóbeszédek elterjedése ellen, ha pedig netalán tán mégis krízishelyzet alakul ki egy-egy „sikeresen” elterjesztett „legenda” kapcsán, a fiókban ott lapul egy  forgatókönyv a válság menedzselésére… nem alaptalanul.

Sokszor teljesen légből kapott vádak keltettek indulatot, lejáratva nem egy vállalatot. A Proctor and Gamble fogyasztásicikk-gyártót például a ’80-as évek elején sátánista szektákkal hozták összefüggésbe – a vád az volt, hogy vezetőjük a cég profitjának egy részével támogatja őket. A terjesztők „bizonyítékkal” is szolgáltak: szerintük a legárulkodóbb jel P&G emblémája volt, amit a cég végül 1991-ben semlegesebb, modernebb logóra cserélt. 2005-ben a Wendy’s gyorséttermet hozták hírbe azzal, hogy chilis menüje falatozása közben emberi ujjba harapott egy vendég, akiről végül kiderült, hogy jogtalan haszonszerzés szándékával adta elő az igen jól sikerült „színdarabot” (később le is tartóztatták), az étterem azonban több millió dolláros kiesésről és folyamatos hanyatlásról számolt be a vádesetet követően. Hasonló rágalmak kereszttüzébe került az IKEA bútorgyártó cég Belgiumban. A cél az egyik kiemelt célcsoport, a gyermekes szülők elriasztása volt az áruháztól. Íme az interneten keringő már-már sokkoló sztori és az annál is elképesztőbb következtetések: Az egyik áruházban egy házaspárnak eltûnt a kislánya, a gyereket hiába keresték, nem került elő. Végül a rendőrséget riasztották, akik teljesen kopaszra borotvált fejjel, bedrogozott állapotban találták meg a leányzót. Mindennek kapcsán az IKEÁ-ról elterjedt, hogy felelős az újfajta gyerekrablási módszer bevezetéséért. A sort hosszan lehetne folytatni, és természetesen a dollár milliókban mérhető kárt sem érdemes figyelmen kívül hagyni az esetek kapcsán.

A nemrégiben Magyarországon járt marketingszakértő Paul Marsden szerint a szóbeszédkampányok jelentős hányada – mintegy 70 százaléka – negatív hangvételû, tehát az elsődleges célja a konkurensek befeketítése, az emberek ugyanis hajlamosabbak a negatív dolgokat elhinni egyes termékekről, szolgáltatásokról. Ezért is kell különös figyelmet fordítania egy vállalatnak arra, hogy milyen hírek keringenek róla például az interneten, ezt pedig az üzleti hírszerzés különböző eszközeivel teheti meg leghatékonyabban.

Bármely cég vagy termék találhatja magát hasonló váratlan helyzetben. A kockázatok, a váratlan helyzetek kezelése azonban nem utólag kell hogy megtörténjen. A kritikus területek tudatos figyelése, a megfelelő információk folyamatos beszerzése (a konkurenciafigyelés mellett a saját vállalatunkról szólók is)  és azok kezelése, vagyis az ún. issues management, illetve a felkészülés lehetséges krízisekre nem csak csökkentheti egy-egy válság hatását, hanem akár előnyt is kovácsolhat a látszólag végzetesnek tûnő helyzetből. A jól menedzselt cégeket és márkáik gondozóit többek között az különbözeti meg az átlagosaktól, hogy a témakezelésben és a kríziskommunikációs felkészültségben is versenytársaik előtt járnak.

A május 29-30-án megrendezésre kerülő Üzleti hírszerzés konferencián többek között arról is szó esik, milyen módon kísérhetjük figyelemmel a saját cégünkkel kapcsolatos információkat.