25 éve került piacra, és sokak első kapcsolata volt a számítástechnika világával - Margaret Thatcher a brit ipar vívmányként személyesen mutatta be a japán miniszterelnöknek. A nyolcvanas évek egyik legnépszerûbb személyi számítógépének huszonötödik születésnapját nem ünnepelhetnénk méltóbban, minthogy felidézzük ...
... születésének előzményeit, virágkorát, hanyatlását - és bármilyen meglepő, de a retromániának köszönhetően létező - jelenét. Sir Clive Sinclair, a brit ipar csodagyereke első cégét még 1961-ben alapította. A hihetetlenül apró televíziók, erősítők, rádiók és számos egyéb elektronikus mütyür alkotójának útja nem volt mentes a fiaskóktól - mint tudjuk töviseken át vezet az út a csillagokig. Ha a brit kormány nem injektál 1976-77-ben hatalmas összeget Sinclair akkori cégébe, akkor sohasem születtek volna meg a világ akkori legkisebb és legolcsóbb személyi számítógépei.
Sinclair gépek a ZX Spectrum előttről
Sinclair üzleti sikereinek egyik titka az volt, hogy valamiben mindig első volt, gyakran olyan piacot célozva, melyről jobbára senki sem tudta, hogy az egyáltalán létezik. A Commodore 1979-ben dobta piacra a 700 fontos PET-et, de az Apple és a Tandy is jelen volt már gépeivel. Ezek laboratóriumokban, cégeknél, könyvtárakban, oktatóközpontokban voltak leginkább megtalálhatóak, de akkoriban az Egyesült Királyságban és úgy általában Európában még nem túl sok magánembernek volt számítógépe otthon. 1979 májusában a Financial Times azt jósolta, hogy "A személyi számítógépek folyamatosan olcsóbbak lesznek, és az áruk öt éven belül száz font körülire csökken majd." Jellemző, hogy Sinclair úgy döntött, elkészít egy az összes lényeges szolgáltatást nyújtó, olcsó gépet - mindössze néhány hónap alatt!
A ZX80 a világ akkori legkisebb és legolcsóbb számítógépe egy kiállításon mutatkozott be 1980 januárjában. A mérete mindössze 9 x 7 hüvelyk (22,86×17,78 cm) volt és az ára 99,95 angol font készre szerelve, vagy 79 font kit formában. Annak érdekében, hogy az árát alacsonyan tartsák, kevés alkatrészből kellett felépülnie, és ezért számos radikálisan új ötletet is bevetettek. A legnagyobb megtakarítást az otthoni televíziókészülék mint megjelenítő és a kazettás magnetofon mint háttértár alkalmazása jelentette. A gép Z80A mikroprocesszorra - melyet a Nippon Electric gyártott - épült. Akkoriban nagynak számító, 4 kilobájtos ROM-ja volt, amely speciális BASIC interpretert tartalmazott.
A ZX80 az utca emberét célozta, kiszolgálandó azt az igényt, hogy a révén valamit megtudjanak a számítógépek programozásáról. De hogy az utca embere miért akarna megtudni valamit a számítógépek programozásáról? Akkoriban a kép, ami a "számítógép" szóra az emberek fejében kirajzolódott, az valami olyasmi volt, amit a tévében és a filmekben láttak: klinikai tisztaságú, légkondicionált teremben álló szekrények, villogó fényekkel és mágnesszalagokkal, melyek ide-oda forogtak. Szóval mi a csudának is akart volna bárki számítógépet otthonra? A legviccesebb az egészben, hogy sohasem derült ki a miért. Csak megtörtént. A ZX80 azonnal átütő siker lett. A kiállítás első öt percében tíz megrendelést adtak le rá. Sinclair cégének irodáját a King's Parade-en elöntötték a megrendelések, a telefonközpont pedig bemondta az unalmast. Ekkora sikerre senki sem számított, és Sinclair legnagyobb problémája az volt, hogy egyszerre tudja ellátni a gyártás és az adminisztráció feladatát is.
(A cikk folytatása itt olvasható!)
