Tíz éve a Közellenség címû filmben még a titkosszolgálatok csúcsfegyvere volt a hordozója minden lépéséről jelentést adó kémchip. Ma szupemarketek tömegcikkeinek csomagolásában is ott rejtőznek a miniatûr jeladók, csakúgy mint a mobiltelefonok új generációjában. Hamarosan az eladók egy monitoron már a ...
... belépéskor megtudhatják az érdeklődőről, hogy mennyi pénz lapul a zsebében, azaz a kártyáján. Az autósról pedig a jogosítványa fogja jelenteni, ha lejárt. A jóléti tarsadalmak hálózatai a diktatúrák lehetőségeit meghaladó módon képesek már ma is ellenőrizni a polgárokat. A Nagy Testvér már nemcsak figyel, de követ és jelent is. Annak ellenére, hogy az RFID (Radio Frequency Identification) chipeket még 1969-ben fejlesztették ki, és 1973-ban szabadalmaztatták, rohamos elterjedésük csak az elmúlt években kezdődött el. Kis túlzással néhány éven belül ugyanannyira hozzá fognak tartozni egy-egy termékhez, mint jelenleg a vonalkód.
Míg azonban a vonalkódtól a bolti leolvasás után könnyedén megszabadulhatunk (ebben csak az elhelyezéséhez használt ragasztó minősége akadályozhat meg), egy rádiófrekvenciás címke a bolton kívül, ha nem is teljesen önálló, de a vásárlótól független életet él. Tekintettel arra, hogy egy átlagos rádiófrekvenciás címke rizsszem méretû, nehéz rátalálni, vagyis a vevők legtöbbször nincsenek is tisztában azzal, hogy újabb rádióadóval gazdagodtak. A chip ugyanis bármikor elküldi a benne tárolt adatokat annak, aki erre „felkéri”. A legelterjedtebb típusú, passzív rádiófrekvenciás azonosító címke nem mûködik folyamatosan, az adatok sugárzásához a leolvasó egységtől kapja az energiát, rádióhullámok formájában. A leolvasó egység által sugárzott jel hatására „feléled”, és elküldi saját kódját, lehetővé téve a beazonosítást.
A technológia leglelkesebb támogatói az olyan nagy áruházláncok, illetve globális cégek, mint a Wal-Mart, a Tesco vagy a Metro, akik minden termékre, de ha lehet, magukra a vevőkre is ragasztanának egy rádiófrekvenciás címkét. A Metro Németországban a törzsvásárlói kártyákat látta el a vevők adatait tartalmazó chippel, természetesen anélkül, hogy erről a vásárlókat értesítette volna. A Tesco és a Gillette elleni bojkotthoz vezetett a borotvagyártó cég akciója, amelynek során a cambridge-i Tescóban úgynevezett okos polcokat létesített, amelyeken rádiófrekvenciás címkével ellátott borotvákat helyezett el. Az akció során fénykép készült mindazokról, akik – akár csak érdeklődésből, a vásárlás szándéka nélkül – leemeltek egy ilyen borotvát a polcról.
A nagy áruházláncok mellett a különböző kormányzati hivatalok is szeretnék kihasználni a technológiában rejlő lehetőségeket. Az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában is kibocsátottak már rádiófrekvenciás címkével ellátott útleveleket, amelyek életrajzi és biometriai adatai mellett már a tulajdonosról készült digitális képet is tárolják. Komoly kihívást jelent azonban, hogy a már forgalomban lévő chipek adataihoz illetéktelen személyek is hozzáférhetnek. Egy tavaly nyáron Las Vegasban tartott számítástechnikai konferencián a Flexillis nevû cég munkatársai bemutatták, hogy az útlevélben található chip már 60 cm-es távolságból feltörhető és olvasható. Ugyanezen a konferencián a hollandiai Vrije Egyetem munkatársai egy olyan eszköz prototípusát mutatták be, amely eltéríti a rádiófrekvenciás címke által sugárzott jelet.
(A teljes cikk itt olvasható!)
Kapcsolódó linkek:
2015-re kártya és pénz nélküli társadalom
RFID - a jövő technológiája megérkezett
Parányi technológia – emberi adatközlés
