...amit még 1951-ben, a kettes metróvonal első építése idején alakítottak ki. A metróépítés akkoriban félbeszakadt, a közlekedési vállalat emberei mégis csak 1996-ban tehették be a lábukat a 13 emelet mélyen kialakított óvóhelyre.

A Tőzsdepalota mögött van egy lakóház, amelynek hátsó traktusából korábban állami hivatalok irodáit lehetett megközelíteni, az udvar közepén pedig egy kör alakú betontömb áll. A BKV létesítménymérnökei innen indulnak el minden kedden a földalatti rendszer állapotát ellenőrizni.

A 4000 négyzetméteres, kétszintes objektumba egyetlen liften - vagy két lépcsőn - lehet lemenni. Néhány percig tart, mire a fülke hangosan búgva lejut a mélybe. Útközben van egy megálló, legalábbis van gombja, és meg is tud állni a lift, de a fülkeajtón túl csak beton látszik. Az utazás alatt zseblámpát, és néhány jótanácsot kapok: odalent néhol magasan áll a víz, óvatosan kell járni a pallókon, és könnyû lecsúszni róluk.

A nagyjából 39 méter mélyen lévő alsó állomáson párás, meleg levegő fogad. Az elektromos rendszert az elmúlt tíz évben alig javították, ezért kézilámpákkal botorkálunk a kör keresztmetszetû folyosókon, csak néhol van egy-egy stekklámpa. A terek hatalmasak, a vastag betonfalakkal együtt több ezer köbméter földet kellett innen a felszínre vinni egy aprócska felvonón, utána pedig egy szûk ajtón kitalicskázni az utcára. Gyanítom, hogy az akkori munkások nem önszántukból végezték ezt a munkát. A mélyépítő mérnökök szerint valószínû, hogy néhány munkás sosem jött ki innen élve. Mindenesetre ha a pincerendszer valóban azt a funkciót szolgálta, amiről a közlekedési vállalatnál tudnak, akkor kifejezetten előnyös volt, ha a munkások hallgattak.

A BKV mérnökei úgy tudják: az F-4 jelû óvóhely eredeti célja szerint veszély esetén helyet adott volna a Parlament irodáinak. A névből arra következtetek, hogy még legalább három másik hasonló célú létesítmény is van a környéken. Mivel a BKV-sok úgy tudják, hogy nincs átkötés a Kossuth téri épület felé, ezért arra tippelek, hogy az akkori mérnökök nem egészen gondolták át, milyen is lehet háború idején a Nádor utcán átrohanni az óvóhelyre. Persze az is lehet, hogy létezik egy alagút, csak senki nem beszél róla. A parlamenti óvóhelynek azonban van összeköttetése a metróval, ezt - egy ráccsal elzárt folyosón keresztül - láttam.

A pincerendszernek van egy másik nyúlványa is, ami a Szabadság téri szellőzőkhöz vezet. Egyikükből kényelmes lépcsőn a felszínre lehet jutni, de nagyon sok rács védi az MTV-székház melletti nyílást. Az egyik mûhelyblokk végén van egy szûk búvónyílás, de nem tudni, hova vezet. A nagyjából fél méter széles járatot én sem akarom felfedezni.

A vizesblokkok elborzasztó látványt nyújtanak, pedig soha nem használták őket. A külön szobákban elhelyezett akkuk már rég lemerültek, az aktív szénnel mûködő légtisztítók pedig szobányi méretûek. Ahogy egy régi vágású mérnök mondta: „Azért senkit nem vittek el Szibériába, mert kétszer akkora lett.”

Miután a polgári védelem lemondott az F-4-ről, a BKV már többször szeretett volna megszabadulni a felesleges ingatlantól. Az elképzelések között szerepelt gombatermelő üzem és diszkó is, de eddig még nem találtak vevőt. Regőczi Miklós, a BKV értékesítési vezérigazgatója érdeklődésünkre elmondta: nekik az ingatlan csak teher, így valószínûleg már néhány millióért is eladnák.

........................................................

 Rákosi óvóhelye 
Dézsy Zoltán dokumentumfilm-rendező cikkünkre reagálva elmondta: az F-4 nem hétköznapi irodistáknak, hanem Rákosi Mátyásnak és a Magyar Dolgozók Pártja KB-tagjainak épült. Egyik filmjében feltárta, hogy a fenti irodákban az államvédelmi hatóság mûködött, a lenti építkezésen pedig több száz rab dolgozott. Az egyik közeli pincében pedig több ember holttestét találták 1985-ben.

(Forrás: www.fn.hu)