Nemcsak a pénzügyi szektor sajátja, hogy az elmúlt fél évszázadban a tudománytól érkező egyre kétségbeesettebb vészjelzéseket, a közelgő klímakatasztrófa okozta félelmet marketingtőkévé kovácsolják a gazdasági növekedésben és a fogyasztásösztönzésben érdekelt nagyvállalatok. Ahogyan nem ismerhetjük pontosan egy elektromos autó vagy egy napelem gyártásának valós ökolábnyomát és környezetterhelését, úgy sokszor a pénzügyekben sem kapunk garanciát arra, hogy megtakarításainkkal vagy befektetéseinkkel pontosan milyen kezdeményezéseket finanszíroz a bankunk.

A pénzintézetek többsége látványos intézkedéseket és nyomon követhetetlen vállalásokat tesz, de továbbra is hatalmas a hitelezés a fosszilis üzemanyagokat kitermelő vállalatok irányába. Egy átlagos bank a saját épületei környezetterhelésének öt-hétszázszorosát finanszírozza karbonkibocsátó vállalatok hitelezésén keresztül.

Egy korábbi epizódban is elhangzott, hogy az ESG-alapok továbbra sem elég transzparensek, a legtöbb alapnál nem egyértelmű, hogy valódi értékteremtés zajlik-e. Az ESG jelentéseknek nincs globális, egységes sztenderdje, ami nehezíti az átláthatóságot és összehasonlítást. Ám valójában a pénzintézeteknek nincs is érdemi oka a változtatásra, hiszen ameddig a nemzetközi szabályozás nem elég szigorú a bankszektorban, addig a valós fenntarthatósági törekvések üzleti hátrányt jelenthetnek a versenytársakkal szemben. Azonban a szabályozásért felelős állami és kormányzati szereplők gyakran nem látnak túl a politika választási ciklusokig terjedő horizontján.

A Fintech Világa – Zöld Pénzügyi Percek adását itt hallgathatja meg, további részletek pedig a Fintech.hu-n olvashatók.

[ Forrás: illusztráció / Brian Yurasits on Unsplash