A borászok szerint nagyon fontos, hogy a bikavérükkel versenyképesek legyenek a világon. Az egri bort is korszakos stílusban kell ma megfogalmazni, hogy össze lehessen kóstolni Burgundiával, Toscanával, Új-Zélanddal, Sonomával, a Napa Valley-vel, mindennel - írja az Index. Megjegyezték, hogy ma már nagyon magasak az elvárások és roppant fontos az egyensúly, a gyümölcshangsúly, a termőhelyarány és persze az érleltség is. Kitértek arra is, hogy mikre kell a hangsúlyt fektetni mind a vörösbor, mind pedig a fehérbor esetében:
Két dolog van. A fehérboroknál elképesztően vibráló, feszes, nagyon tiszta és izgalmas borok, kevesebb hordóval, moderáltabb alkohollal, a vöröseknél pedig ott van még a gyümölcsfontosság, a jó ihatóság, a gyümölcsösség, az elegancia. A lényeg, hogy fennkölt örömmel, átlényegülve isszuk meg. Az a brutálkoncentráció a tanninból ma már nem kívánatos. Korszakunk divatos bora izgalmas, de nem nehéz. Nekünk, bortermelőknek ezt meg kell értenünk.
A nívós londoni versenyen a Nagy-Eged dűlő Grand Superiorja bekerült a világ ötven legjobb bora közé. Magától értetődően vakpróbával, amire Lőrincz György azt mondja, hogy még szerencse, máskülönben esélyük sem lenne.
Bátran kimondhatjuk, hogy a magyar borok lényegesen jobbak annál, mint amilyen a hírük a világban. Két dolgot érzek, ami fontos lehet. Az egyik általános: az országimázsban előbbre kellene lépnünk, ez persze sok pénzbe kerül. Másfelől meg kellene találni azokat az értékes, elhivatott embereket, akik lelkesíthetők a magyar bor képviseletére. Mert megfigyeltem, hogy szinte mindenki elmegy a könnyebb irányba. Mármint a külpiaci kereskedő partnereink. Inkább eladja a dél-afrikait vagy az új-zélandit, mert az olyan érdekesebb. De amikor vakon kóstolnak borokat, a kóstolók megrendülnek a magyar boroktól. Voltam Belgiumban egy bemutatón, a Global Winery szervezésében, argentin, olasz, francia, új-zélandi, német, spanyol borok voltak ott, egyedüliként voltam magyar, megkóstolták a borunkat, addig nem volt baj, de amikor meglátták az árat a borlistán... Na, akkor lefagyott a mosoly az arcukról. Mert szerintük túl drága volt. És az ő fejükben az a képzet élt, hogy a magyar bornak nincs ára. Hiába vannak pazar villányi, szekszárdi, tokaji, somlói, egri boraink, azokat csak egy burgundi bor árának a töredékéért tudod eladni. És most nem is a burgundi csúcsborokról beszélek. Idő kell ahhoz, hogy megváltoztassuk a magyar borok imázsát. A külföldi borkedvelő el sem jut odáig, hogy megkóstolja a magyar bort. De ha megkóstolja, akkor viszont beleszeret
- fogalmazott Lőrincz György.
Mint kiderült, régebben külön volt a szőlészet és a borászat, és több évtizednek el kellett telnie a rendszerváltás után, hogy belássák, a két szakterületet együtt célszerű oktatni. Ifjabb Lőrincz Györgyék évfolyama volt az első, amelyiken már összevonták a szőlészetet és a borászatot. Teljesen logikusan. Lőrincz doktor szerint az a négy-öt évtized, amit a létező szocializmusban töltöttek, akkora csapást mért a magyar szőlészetre-borászatra, hogy legalább kétszer annyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy helyreálljon az ágazatuk. Manapság, harminc évvel később is érezni az onnan eredeztethető berögzöttségeket. Generációknak kell lecserélődniük, mire a mentalitás megváltozik. Azért is nehéz a piacépítés, mert pont ezt a részét hanyagolták el, nem tudatosult bennük a kapitalista szemlélet, miszerint a piacba be kell fektetniük és építeniük kell. Még mindig csak ott tartanak, hogy termeljenek finom bort. Azt azonban el is kell adni.
A családot egyébként nagyon meglepte, hogy bekerült a világ ötven legjobb bora közé a Nagy-Eged dűlő Grand Superior 2017-es egri bikavér. Mint mondták, még csak nem is gontoltak ilyesmire, hiszen korábban is próbáltak már bort küldeni a nyugati szakértőkhöz, de szóba se álltak velük. Nagy céljuk volt az is, hogy bekerüljenek egy komoly szaklapba, de az sem sikerült és csak álmodoztak a nagyobb sikerekről. Aztán július 7-én megérkezett az örömhír. 97 pontot kaptak a lehetséges 100-ból a borukra, ami azért is hatalmas szó, mert 97 és 100 pont között már nem aranyérmet adnak, hanem platinát. Ezeket a 97 pont fölötti borokat még egyszer összekóstolják, így kerültek be az első ötvenbe.
A teljes cikk az agrarszektor.hu oldalán olvasható