Noha a 2000-es évek elején mindenben megegyezett a Tisza cipőmárkát megmentő és újra felfuttató vállalkozó, Vidák László a korábbi védjegytulajdonossal, a martfűi cipőgyár új tulajdonosi köre mégis perre ment vele, komoly kártérítés forgott kockán az ügyben. A 10 évig húzódó eljárásról éppen ezért mondja szabadalmi ügyvivője, hogy Damoklész kardjaként lebegett a covidot is viszonylag jól átvészelő társaság felett. Az ügyben most hozott határozatot a Kúria: Vidákéknak adtak igazat, precedens értékű döntés született.

Nagy múlt, hanyatlás és újraélesztett márka

A bonyolult védjegyvita megértéséhez érdemes tudni az előzményeket. A martfűi cipőgyárat a cseh Tomáš Baťa (ma is létező) cipőbirodalma hozta létre eredetileg még a 30-as években, majd a világháború után államosították. A gyár 1971-ben kapott engedélyt saját márka létrehozására, ami igen népszerű lett: ez volt a Tisza. Később a márkához tartozó több védjegyet is bejegyeztek. A gyár már a 70-es évektől bedolgozott olyan nagy márkáknak is, mint az Adidas, a rendszerváltás után mégis hanyatlásnak indult a cég, amit aztán 2007-ben privatizáltak. Az egykori üzem ma a Tisza Cipő Grouphoz tartozik, a cégcsoport jelentős autóipari beszállító, de munkaerőkölcsönzéssel is foglalkozik, ma már ez a két terület a főfókuszuk, Szerbiában és Ukrajnában is vannak érdekeltségeik – belföldi magánszemélyek a többségi tulajdonosai (ennél több nem tudható meg a cégnyilvántartásból).

A Tiszát, mint menő, old school városi cipőmárkát Vidák László vállalkozó élesztette újra az ezredforduló után, amikor Martfűn már nem sokan bíztak a patinás gyár történelméhez fogható sikerekben. Hiába a piacgazdaság útvesztőiben eltévedt gyártás, a Tisza értékes márkával rendelkezett, amit az ezerdfordulóra a cég lényegében feladott. Vidák jól érzett rá, hogy ebben még lehet üzleti potenciál. A martfűi gyár ugyan tovább működött, Vidák a saját kockázatára belevágott, hogy az akkor elhagyott márkát újra tartalommal töltse meg. Ahhoz azonban nem volt elég erőforrása és – mint ma mondja – „kellő bátorsága”, hogy egyedül átvegye a gyárat „és munkát biztosítson 250 embernek nap, mint nap”. Az anyacég Tisza Cipő Zrt-t privatizálták, de a cipőgyártással foglalkozó leánycége (Tisza Cipőgyártó Kft.) csődbe ment, felszámolásra került.

A védjegyek tisztázása

A Tisza-gyár több védjegyoltalommal is rendelkezett, ezek közül három olyan említendő, ami a peres ügy miatt lényeges. Az egyik a „fekete Tisza” logó, a másik a függőleges vonalakkal szabdalt „T” betűs logó – mindkettőre lejárt az oltalom 2000-re. Vidák a megszűnt és bárki számára hozzáférhető két védjegyet 2002-ben saját nevére új védjegyként bejelentette. A „T” logóra vonatkozó védjegyet a Szellemi Tulajdon Nemheti Hivatal (SZTNH) rendben lajstromozta is.

A „fekete Tisza” esetében ugyanakkor még nem járt le a kétéves türelmi idő, ami a régi tulajdonost megillette. Vidák dönthetett volna úgy, hogy kivár és újra beadja a kérelmet – ez esetben vélhetően probléma nélkül megtörtént volna a lajstromba vétel.

De nem így döntött.

Ahelyett a tulajdonjogot átadta a Tisza Cipőgyártó Kft-nek, mint mondja azért, mert a martfűiekkel kifjezetten jó viszonyban volt.

A teljes cikk: A Tisza márka sorsa volt a kérdés, most zárult le a 10 éves per