„Morális akarok lenni, akár egy gép” – kürtölte világgá Menyhárt Jenő, az Európa Kiadó frontembere, ezen utópisztikus fohászát az elmúlt évezred utolsó évtizedeiben. Most a XXI. század elejére – amikor az automatizáció és a robotizáció fejlődése új dimenzióba lépett, és a digitális ügyvitel, illetve az algoritmizáció a HR tevékenységi palettán is a legfontosabb, megkerülhetetlen kulcsfogalommá lépett elő – ez az utópia (vagy disztópia inkább?) beérett.
Nem feltételül úgy, hogy az emberiség megtalálta volna a tökéleteshez közeli társadalmi működést, az értékteremtő munkában az abszolút jót, és így felülemelkedhetvén a morális dilemmáin kvázi „erkölcs nélkülivé” vagy „erkölcsmentessé” válhatott. Épp ellenkezőleg! A munka világában a moralitás – az erkölcsöst az erkölcstelentől, a tisztességest, a tisztességtelentől, a jót a rossztól megkülönböztetés kompetenciája – valamint az asszertív önérvényesítés szükségszerűsége talán élőbb mint valaha. Ám a döntést, illetve annak erkölcsi felelősségét immáron gépekre lehet fogni, vagy másképp fogalmazva: algoritmusok mögé bújva lehet morálisan nem túl szilárd alapokon álló döntéseket meghozni vagy éppen azokat végrehajta(t)ni:
Az orosz xSolla cégnél (melynek fő tevékenysége különböző videójátékok számára úgynevezett free to play fizetési rendszerek biztosítása) a bevételelmaradásukból adódó nyereségcsökkenésüket úgy igyekeztek ellensúlyozni, hogy egy Jira elnevezésű szoftverre bízták a személyi jellegű költségoldal „rendbetételét”. A cég ügyvezetőjének tájékoztató körlevele szerint 150 munkatársuktól váltak meg eme elemző algoritmus döntése alapján, amely listázta azokat a dolgozókat, akik nem voltak elég elkötelezettek a munkájuk iránt, alacsony produktivitást mutattak, illetve nem voltak mindig elérhetőek az otthoni munkavégzésük során, így az algoritmus úgy ítélte meg, hogy az xSolla nem a legmegfelelőbb munkahely a számukra…
Az Amazon se túl asszertív, ha a futárjairól van szó... 2015-ben indították el Flex programjukat, hogy kezelni tudják a rendelések számának hirtelen megugrását, így a futárok felvétele, értékelése és bizony az elbocsátások is Flex feladata lett – gyakorlatilag humán felügyelet vagy irányítás nélkül. A csomagszállító sofőröket négy kategóriába sorolja az algoritmus (fantasztikus, remek, jó, veszélyben) az alapján, hogy mennyire pontosak, mennyire jól helyezik el a csomagokat az ajtók előtt, vagy hogy a vásárlói kéréseknek mennyire tudnak eleget tenni. A futároknak munka közben „szelfiket” is kell készíteniük, azonosítandó saját magukat és dokumentálandó a munkavégzésüket, amelyeket szintén elemez a szoftver. És ha az értékelés eredménye nem megfelelő („veszélyben”-be kerül), ráadásul az érintett nem tud rövid idő távon javítani a mesterségesen intelligens megítélésén, máris kizáródik a fiókjából, elveszítve a melóját…
A teljes cikk: Algoritmusok mögé bújvaAlgoritmusok mögé bújva
