A kényelem ára

Elkényelmesedtünk, szeretünk mindent online megrendelni, aztán majd kihozza a futár. Erre még az sem sajnálja az 1000-1300 forintos felárat, aki amúgy az Árukeresőn próbálja megtalálni, hol olcsóbb valami 100 forinttal. A pandémia alatt abszolút felerősödött ez a trend, hiszen nem szerettünk zsúfolt boltokba járni.

Az élelmiszer kiszállítás ennek a folyamatnak egy alfaja, ráadásul néha még olcsóbb is, a Tesconál például sokszor alig 600 forint az idősávosan változó felár. Én sokáig nem értettem a lényegét, mert jobban szerettem saját magam nézelődni, válogatni a boltban. Aztán egy ismerősöm, egy törékeny, alacsony hölgy elmagyarázta, hogy neki mennyire nem móka egyedül bevásárolnia, a kocsiba be és kipakolnia a nehéz holmikat, ezért imádja, hogy online összeválogatja mi kell az áruházból, ők pedig házhoz szállítják, és még az emeleti lakása ajtajáig is elviszik az árut. Még az is lehet ő spórolt ezzel, mert havonta párszor nézett csak virtuális boltba, míg én ha bemegyek egy kiló kenyérérét pár ezer forint alatt nem jövök ki, annyi haszontalan dolgot kíván meg a szemem.

Hogy az-e a jobb, ha egy dízel furgon pöfékeli végig a várost és szolgál ki – a Tesco szakemberei szerint –  naponta 20-30 vásárlót, vagy ha ez a 20-30 ember mind beül a saját autójába és elmegy a boltba, azt nem tudom, de sanszos, hogy ennyi személyautó nagyobb környezeti terheléssel jár. Pláne, ha azok belsőégésű motorral rendelkeznek, míg az áruháznak megvan rá a tőkéje, hogy előre gondolkodva, elsőre gazdaságilag irracionális döntésnek tűnő módon elektromos furgonokba ruházzon be.

Mert a Tesco által hadrendbe állított Mercedes-Benz eSprintereket, és a versenytársak hasonló modelljeit is mind irracionálisan magas áron szállítják az autógyárak. Hogy a Tescónak mennyibe kerültek a most bemutatott villanyos Merci furgonok, azt nem tudjuk, de a gyártó weboldala szerint a jármű listaára bruttó 26,5 millió forint, míg hasonló teljesítményű és terhelhetőségű dízel testvére 11,7 milliónál indul. Még várom, hogy valaki elmagyarázza nekem, hogyan kerül a bruttó 55 kWh-s akku és a villanymotor egy fullosan felszerelt komplett 64-es eNiro árába. Gyors fejszámolással és a piaci áras gázolaj, illetve áram tarifákkal számolva kellene vagy 8-10 év mire a villanyfurgon visszahozná az árát. (Persze lehet vannak könyvelési megoldások, vagy EU pénzek amelyek az ilyen beruházások egyenletét pozitívabb fordítják, ráadásul ezeket a járműveket lízingelik… a valóság természetesen komplikáltabb, mint a gyors fejszámolás).

Mégis nagyon fontos minden ilyen projekt.

A jövőt tesztelik

Amikor arról írtunk, illetve a Villanyóra podcastban beszéltünk, hogy az EU 2035-ös tervei, a belsőégésű motorok tilalma miért fontos annak ellenére, hogy a piac hamarabb fogja levezényelni az átállást, a hasonló projektekre is gondoltunk.

Egyértelmű, hogy ez a jövő és minden olyan vállalkozás előnyben lesz, amely már most tapasztalatokat gyűjt az elektromos meghajtással – hallottam fél füllel a furgonokat a Tesconak rendelkezésre bocsátó, azok hűtőkocsivá építését is intéző MHC Mobility üzletfejlesztési vezetőjét, Lakatos Gergelyt az egyik újságíróval beszélgetni. És pontosan ez az a gondolatmag, az a gondolkodásmód, amit az ilyen Uniós szabályozások el tudnak indítani az üzleti felhasználók fejében már akkor is, amikor még egyáltalán nem biztos, hogy pusztán gazdasági alapon megéri a döntés. Halmos Zsolt, a cég kereskedelmi vezetője beszédében ezt még azzal is megfejelte, hogy szerinte nagyon sok tévhit és gyanakvás él az emberekben az e-mobilitás kapcsán, de az ilyen járművek és projektek segítenek abban, hogy eloszlassák az emberek kételyeit.

A teljes cikk: Elektromos furgonokat állított üzembe a magyar Tesco