Beton a körforgásos gazdaságban
Megnyitó előadásában Urbán Ferenc, a CeMBeton ügyvezetője a beton körforgásos gazdaságban betöltött szerepéről beszélt. 5,2 tonna hulladék keletkezik fejenként az EU-ban, a felhasznált anyagok 1%-a marad használatban 6 hónappal az értékesítése után, elég pazarlóan működünk, és nem tudjuk mi van a 99%-kal. Globálisan az anyagok mindössze 8,6 százaléka kerül vissza a körforgásba – ezzel a pár kiemelt adattal megadva az alaphangot az előadásának.
Kiemelt több mérőszámot, melyek jól tükrözik a jelenlegi állapotot. Ilyen a Föld túlhasználati nap, melyet 1970 óta tesznek közzé. Ez megmutatja, hogy az év mely napjától vesszük el már a jövő generációtól a nyersanyagokat. Ez a nap a Covid alatt visszaesett augusztusra, de utána vissza is kúszott július 28-ra. Mint említette, 1970-ben vettünk ki annyit a Földből, amennyit az újra tudott termelni. 1972-ben fogalmazták meg először a fenntarthatóságot, ENSZ 1989-ben deklarálta ennek fontosságát, azaz 17 év telt el. Ami még elszomorítóbb, hogy csak most 50 év múltán kezdünk el vele komolyan foglalkozni.
Másik ilyen mérőszám a CO2-kibocsátás alakulása. Ennél növekedés figyelhető meg globális szinten. Bár az EU-ban csökkenés tapasztalható a bevezetett programoknak köszönhetően, de ez összességében csepp a tengerben. A kedvezőbb európai adat mögött az is meghúzódik, hogy részben más területekre toltuk ki ezt a problémát, oda, ahol gyengébbek a környezetvédelmi előírások, így jobban terhelve globálisan a környezetet, mintha EU-n belül állítanánk elő. Ehhez még hozzájön a szállításból adódó CO2-kibocsátás is.
A körforgásos gazdaság kapcsán megemlítette, hogy lényeges, hogy már a tervezés folyamán vegyük figyelembe, mennyi anyagot állítanunk elő, annak minden egyes részével mi lesz a használati élettartama után. Lehetőség szerint 100%-ban felhasználjuk a keletkező hulladékot, minél kisebbre szorítva a lerakóba kerülést. Épített környezetnek életciklusa előtt/alatt/után jelentős a társadalomra, természetre gyakorolt hatása – említve a Net Zéró célt, mely szerint minden épület CO2-kibácsátása közel nulla legyen; a minősítési rendszereket; okos megoldásokat és a változó vállalati kultúrákat.
A CO2-kibocsátás 36%-a, primerenergiafogyasztás 40%-a az épületekhez, építkezésekhez köthető. A beton, cement e téren sokat számít, hiszen jelentős CO2-kibocsátás jellemzi az előállítását. Ugyanakkor kevésbé ismert tény, hogy ennek a 25%-át az élettartama alatt a beton meg is köti. Az iparág ezzel kapcsolatban olyan irányú fejlesztéseket folytat, melynek köszönhetően majd elérhető a fennmaradó rész csökkentése is, a karbonsemleges beton létrehozása.
Vannak már kísérleti projektek e téren. Példaként említette, hogy most épül egy gyár Amerikában, ahol a CO2-megkötést és -hasznosítást is elvégzik, valamint Európában is több hasonló beruházás folyik jelen pillanatban. Másik kiemelt példa az Ausztriában ökobetonként tanúsított termék megjelenése, melyben építési bontási hulladék kerül felhasználásra adalékanyagként. Szintén Ausztriában energiatároló beton is megjelent már, ahol a betonmennyezet szolgál akkumulátorként a nap- és szélenergia túltermelés tárolására.
Összegzésül kiemelte, hogy rengeteg jó gyakorlat elérhető már, de nem a tervezéstől a teljes életciklusra vonatkoztatva, korforgásos szemlélettel. Szükség lenne különböző iparágak együttműködésre, egy támogató hatékony szabályozásra, szabványosításra.
A teljes cikk: Újra Beton fesztivál
