Az idősödő lakossággal együtt az ellátásalapú szolgáltatások iránti igény is emelkedik, ami az ingatlanbefektetési piacra is hatással van. Bár a kelet-közép-európai régióban ez még gyerekcipőben jár, az Egyesült Államokban - részben az eltérő egészségügyi rendszer miatt - alapvető eszközként jelennek meg az egészségügyi ingatlanok az ingatlanbefektetők és -fejlesztők térképén. Az alábbiakban megnéztük, mennyire tekinthető önálló befektetési eszközosztálynak az egészségügyi ingatlanok kategóriája a tengerentúlon és Magyarországon, illetve mire érdemes odafigyelni, ha valaki magánbefektetőként vásárolna ilyen céllal hasznosítható ingatlant.
A magánegészségügyi ellátás térnyerése az ingatlanok funkcióiban és a befektetői érdeklődésekben is tetten érhető. Míg azonban az Egyesült Államokban éves szinten több tízmilliárd dollár áramlik befektetési céllal egészségügyi ingatlanokba, és az ingatlanfejlesztéseket tekintve is mérhető eszközosztályról beszélhetünk, addig Kelet-Közép-Európában az intézményi befektetők egyelőre nem tekintenek külön kategóriaként erre.
„Egészségügyi ingatlanokról Kelet-Közép-Európában egyelőre nem érdemes önálló befektetési eszközosztályként beszélni, mivel a tisztán egészségügyi funkcióval rendelkező, bérletre kínált ingatlanállomány mérete rendkívül kicsi. A magánegészségügyi intézmények számára is fontos szempont a jó megközelíthetőség, a jó láthatóság, a jó műszaki tartalom, az ügyfélparkolás stb. kérdése, ezért gyakorta más ingatlantípusokban, irodaházakban vagy bevásárlóközpontokban kapnak helyet, a város forgalmas pontjain. Az idősek otthona ingatlanbefektetési szempontból jellemzően a lakóingatlanok kategóriájába sorolódik a fejlett európai és globális piacokon, a diákszállások és a piaci alapú bérlakások eszközosztálya mellett.” – hívta fel a figyelmet Hegedűs Orsolya MRICS, a Cushman & Wakefield kutatási igazgatója.
