Egy cég arra vállalkozik, hogy felkutatja a világhálón vállalatok és magánszemélyek kompromittáló ügyeit, hogy aztán jó pénzért eltüntesse a szennyest. Szaftos pornójelenet „Cs. Zsuzsának látszó hölgy” szerepeltetésével, internetes fórumokban kinyilatkoztatott radikális politikai nézetek, elektronikus naplóbejegyzésekben ...
... felbukkanó pedofil gondolatok. Mindez csupán egy szerény merítés a hirtelen felindulásból elkövetett tettek közül, amelyek kikerülése az internetre józan mérlegelés után bizony meg tudja nehezíteni az ember életét. Pláne, hogy a netes keresők memóriája kikezdhetetlen, a világhálón megjelenő kompromittáló, esetleg szennyes tartalmak - miként a makulátlan adatok - könnyen előhívhatók. Az effajta nyomozati munka, közkedvelt nevén a „googlizás”, azaz valakinek a Google által való leinformálása, nem csak az újonnan alakuló kapcsolatok esetén lehet beszédes. Például cégek is előszeretettel ellenőrzik a potenciális munkavállalót, hogy életének kínosabb részleteiről időben tudomást szerezzenek.
E tevékenység elé gördít akadályt egy amerikai cég, a Reputation Defender, amely havi 16 dollárért figyeli, mi minden jelenik meg az ügyfeleiről az interneten. Az üzletpolitika rafináltabb annál, hogy csupán a világháló folyamatos szkennelését nyújtsa. A cég ugyanis megszabadítja klienseit a cipelt kereszttől: 30 dolláros darabáron törli a kínos megjelenéseket.
Külső fizikai beavatkozás persze a szerveren nem történik. „Nincs lehetőség arra, hogy az interneten egyszer megjelent adatok illetéktelen beavatkozására kámforrá váljanak” - húzza alá a lényeget az adatvesztés-specialista Kürti Sándor, aki kalapot emel az ötlet előtt, és vélelmezi, hogy az üzlet kiagyalása amerikai jogászok szürkeállományát dicséri. A módszer: útnak indul egy paragrafusokkal gazdagon illusztrált elektronikus levél, amely - főleg a virtuális világra nézve is érvényes személyiségi jogok védelmére hivatkozva - az aggályos adatok törlését kéri az információt közlő híroldal, blog vagy közösségi honlap fenntartójától. „Az efféle puha felszólítás az Egyesült Államokban azért mûködhet, mert ott kevesen merik megkockáztatni, hogy egy nagy összegû kártérítési per zúduljon a nyakukba” - mondja Földes Ádám, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogásza. Szerinte Magyarországon egy hasonló felszólítás nem járna eredménnyel. Más a jogi kultúránk. Mire lezajlana egy ilyen precedens értékû ügy, az ítélethirdetésig futótûzként terjedne a hír, miszerint valami felettébb jogsértő látható a neten, és tömegek állnának sorba a tartalom megismeréséért.
És e tömegek vélhetően a továbbterjesztéstől sem riadnának vissza. Ez történt a már említett audiovizuális pornóirodalommal, Király Lindával és a Himnusszal, ami csak Himnusz-égés néven vonult be a kollektív emlékezetbe. Vagy Gyurcsány balatonőszödi böszme-monológja is bevonható e körbe, amely pöttyös labdaként pattogott végig a világhálón és ma is számos helyen fellelhető, így kiirtása meglehetősen költségigényes volna. Nem beszélve arról, hogy közszereplőknek a jogi szakértők egyértelmû állásfoglalása szerint többet kell tûrniük az átlagembernél. Jogorvoslati igénnyel persze élhetnek, ha a személyiségi jogaik sérülnek a kifogásolt, internetre felkerült tartalom által. Kürti ehhez annyi kiegészítést fûz hozzá, sok magyar honlap - pláne, amelynek tartalmáról a fenntartó is tudja, hogy aggályos - valamely, a hazainál is fejletlenebb jogi környezettel rendelkező országba helyezi ki a szervereit, amelyen büntetlenül düböröghet, mondjuk a pedofil tartalom.
(Forrás: www.fn.hu)
