Egyrészt efféle a kézi játékgyártásra valószínűleg nincs is szükség, hiszen ahogy az korábbi feltáró cikkeinkből kiderülhetett, a Mikulás tevékenységével foglalkozó tudósok jelentős része azon a véleményen van, hogy a decemberben a háztartásokba belopózó, rövid idő alatt hihetetlen mennyiségű helyszínt felkereső szakállas idegen technológiailag sokkal fejlettebb nálunk.

Hogy ez azért van, mert egy másik, a Földön túlról érkezett faj képviselője, vagy a jövőből jött időutazó, arról megoszlanak a vélemények, de annyi bizonyosnak tűnik, hogy műhelye régóta gépesített és automatizált. A játékok így gyakorlatilag gombnyomásra (vagy anélkül) készülnek 3D nyomtatással vagy más, általunk talán még nem is ismert gyártási eljárás révén, amely legfeljebb felügyeletet igényel, de sok száz manó aktív részvételére nincs szükség hozzá.

Persze a Mikulás-teamnek így is akad kétkezi munkája, hiszen a relativisztikus sebességgel száguldozó szánt, és a Mikulás más hightech kütyüjeit azért rendben kell tartani, hogy meghibásodás nélkül vészeljék át a decemberi nagyüzemet. A manók egy jelentős része azonban nem karbantartással, hanem egy gigantikus megfigyelési művelettel van elfoglalva az év 11 hónapjában. Elvégre hogyan máshogy tudná a főnökük, hogy ki volt jó és ki rossz, mint az ennek eldöntéséhez szükséges információ folyamatos monitorozásából.

Ez a művelet egyrészt telefonbeszélgetések, e-mailek és üzenetküldő alkalmazások átnézésből áll, de a Mikulás segítői nem félnek a lakások bemikrofonozásától sem. Ahogy Gregory Mone, a The Truth About Santa című alapmű szerzője írja, a lehallgató készülékek számára ideális helyet jelentenek például a karácsonyfadíszek, amelyek olyan érzékenyek, hogy az ünnepek után, elpakolt állapotban, a lakás egy eldugott zugából is képesek elcsípni, ha a felcsattanó veszekedések hangjait.

Tovább a teljes cikkhez: Kémügyi Télapológia