A mai modern plázák elődei a fedett, zárt piacok, amelyeket az áruházak követtek több száz évvel később. Majd a huszadik században megjelentek a modern bevásárlóközpontok, ma pedig multifunkcionális városközpontokként üzemelnek a sikeres plázák. Lássuk, hogyan jutottunk idáig! Az árucsere mindig is a gazdasági élet legfontosabb mozgatórugója volt.
Párizsban kezdődött minden
Ez a tevékenység a 15.században megjelenő zárt, fedett piacokkal konszolidált formát öltött, majd megjelentek az áruházak (department store), amelyek a modern bevásárlóközpontok elődei voltak. A világ első modern áruháza, a párizsi Le Bon Marché, amelyet 1838-ban alapítottak, vagyis csaknem 200 éve nyitotta meg a kapuit. Aristide Boucicaut, a Le Bon Marché alapítójánbak híres jelmondata így szólt: „Párizson az asszonyok uralkodnak, az asszonyokon meg mi fogunk. Enyém a nő, másra meg fütyülök!" Már akkor olyan modern marketingeszközöket vetett be, mint a reklám és a leértékelt áru, amelyet a bejárat előtt tárolt, hogy mindig zsúfolt legyen az épület előtere.
A Le Bon Marché divatház óriási kirakataival és ablakaival uralta Párizst. 40 osztálya volt több mint 2500 bentlakásos személyzettel és 150 ló elhelyezésére alkalmas istállóval. Az osztályokat úgy alakították ki, hogy a vásárlók kénytelenek voltak végigjárni minden részleget, mintha csak az Ikeában korzóznánk. A divatház az elsők között dobott piacra sajátmárkás termékeket, és az árakat jól látható módon kiírták a kirakatokban. Bevezették a házhozszállítást, saját automatizált, gőzzel hajtott szállító sorai is voltak. Kirakatait kivilágították, így szinte jelzőfényként vonzották a nézelődőket. Elsőként szerkesztettek katalógusokat, amelyek az áruház szezonális újdonságait tartalmazták, önállón reklámosztályt is működtettek, vagyis nagyon tudták, hogyan kell vevőket fogni.
New York, London és Moszkva
Számos világhírű áruházat ismerhetünk még szerte a nagyvilágban, ezek közül az egyik az 1955-ben alapított Macy’s amerikai áruházlánc, amelynek központja az Ohio-beli Cincinnatiban található. 728 üzletközpontot üzemeltet USA-szerte, zászlóshajójuk pedig a Herald Square-en található Manhattan Mall. Ez a bevásárlóközpont meglehetősen szerényen a „Világ legnagyobb áruháza”-ként hirdeti magát, ahol a legtöbb világmárka képviselteti magát. 2009-ig a Guinness Rekordok Könyve szerint is a legnagyobb volt, aztán egy koreai áruház átvette az első helyet. A Macy’s 1924 óta rendezi meg a hagyományos hálaadási ünnepségét, valamint 1976 óta a július 4-i tűzijátékot is szponzorálja.
London egyik leghíresebb szimbóluma a Harrods luxusáruház. Henry Harrod 1834-ben nyitotta meg az East End kerületben vegyeskereskedését, amely később a Knightsbridge városrészbe költözött. Az eredetileg három alkalmazottat foglalkoztató bolt 1880-ban már 100 dolgozóval működött. A Harrods impozáns mai épületét Charles William Stephens tervezte, kapuit 1901-ben nyitotta meg a nagyközönség előtt. A második világháború utáni hanyatlás az ezredforduló előtt megállt, miután közel-keleti befektetők újjávarázsolták.
De nézzünk körül keleten is, hiszen Moszkvában a későbbi Vörös téren 1890 és 1893 között építették fel a híres GUM áruházat. A gigantikus épületegyüttesben a nyitáskor több mint ezer üzlet kapott helyet. 1925-1953 között pártirodák működtek a falai között, majd ismét áruház lett. A rendszerváltás utáni időszakban a színvonal erősen visszaesett, majd az elmúlt évtizedekben bekövekező orosz gazdasági fellendülés során luxusáruházzá alakult.
A fogyasztás új katedrálisai
A kiskereskedelem újabb forradalmi fejlődési szakaszában megjelentek a bevásárlóközpontok, amelyeket nagyvonalúan a fogyasztás új katedrálisainak is neveznek. A plázák méretüknél fogva is nagyobb hatással vannak a városok térszerkezetére, mint a korábban fejlődésnek indult áruházak. A nagy üzletközpontok a második világháború után az 1950-es években jelentek meg először az USA-ban, és a sikerük titka az volt, hogy mindent egyetlen helyen árultak.
A plázákat két kategóriába sorolhatjuk alapvetően, így beszélhetünk külvárosi és a belvárosi bevásárlóközpontokról, így tudjuk megkülönböztetni a pragmatikus, városon kívüli pláza kategóriát a városi-színházi pláza kategóriától. A külvárosi pláza létjogosultságát az biztosította, hogy a jelentős vásárlóerővel rendelkező középosztály a belvárosi negyedekből az agglomerációs kertvárosokba költözött, és kikerülve a nagy forgalmat autóval könnyen megközelítették a városok szélén és az autóutak mentén felépített bevásárlóközpontokat (mall).
A szórakoztatás építészete
Pár évtized múlva ismét a városokban kezdtek el hódítani a plázák, amelynek egyik oka, hogy a vásárlás mellett egyre fontosabb funkcióként megjelent a szórakoztatás, másik oka pedig, hogy az agglomerációból sokan költöztek vissza a városokba, a rozsdaövezetekben új lakóövezetek jöttek létre – elég csak a loftdivatra gondolni. A nyolcvanas évek második felében Amerikában találták ki az ún. „szórakozás építészete” fogalmat.
Ezekben az üzletközpontokban a vásárlás, a szórakozás és az élmény összekapcsolódik. A közösségi funkciók előretörése mellett természetesen még mindig a legfontosabb a vásárlás, ezért a centereket úgy alakítják ki, hogy a látogató minél több időt töltsön el a tereikben, az üzlethelyiség-rendezési stratégiában pontosan kiszámítják, hogy szintenként hány és milyen típusú üzletet lehet elhelyezni. Sőt, ma már a kétszintes üzletek is megjelentek. Jelentős szerepet játszanak a közösségi terek, az ételudvarok, a kávézók, a rendezvények, a világos, színes és izgalmas terek, ahol otthonosan és kényelmesen érzik magukat a látogatók.
A cikk második része itt található>>
(Forrás: realista.hu)
dern plázák elődei a fedett, zárt piacok, amelyeket az áruházak követtek több száz évvel később. Majd a huszadik században megjelentek a modern bevásárlóközpontok, ma pedig multifunkcionális városközpontokként üzemelnek a sikeres plázák. Lássuk, hogyan jutottunk idáig!
A teljes cikk: http://realista.hu/ingatlanpiac/hogyan-alakultak-ki-a-mai-plzk-a-fogyaszts-katedrlisai/132651
