Az optimális esetben a legfelsőbb döntéshozó hatáskörébe rendelt üzleti hírszerző már Magyarországon sem ritka jelenség, bár e tisztség meglétére csupán egy nemrégiben indult mûegyetemi kurzus eddig töretlen népszerûsége utal. Arról, hogy mi is az üzleti hírszerző feladata, milyen eszközrendszerrel dolgozik, s nem utolsósorban minek alapján... ...határolható el az ipari kémtől O. Gábor László jelenleg az Egyesült Államokban dolgozó vezető tanácsadó nyilatkozott lapunknak, aki egyben az imént említett képzési forma tankönyvének társszerzője is.
Business Online: - Tudomásom szerint külföldön, elsősorban a nyugati országokban jogilag már körülhatárolt az üzleti hírszerzés. Mi a helyzet Magyarországon?
O. Gábor László: - A magyar helyzet sajátos ebben a kérdésben, ugyanis tudomásom szerint az üzleti hírszerzés mint tevékenység nincs szabályozva. Léteznek jogszabályok, amelyek védik az üzleti titkokat, azonban ezek nem az illegális hírszerző magatartást fenyegetik büntetéssel, hanem a titoksértést.
B. O.: - Ha, teszem azt, egy vállalat dolgozójának adnám ki magam, s így sikeresen csennék el a konkurencia számára értékesíthető információkat, de erről a vállalatnak csak sejtése volna, mi lenne a legrosszabb, ami történhetne velem? Egyáltalán előfordult már hasonló Magyarországon?
O. G. L.: - Nem tudok róla, hogy ilyen ügyben indult-e büntetőeljárás. A probléma az, hogy a szándékot nehéz bizonyítani, tehát hogy valaki miért adta ki magát a vállalat dolgozójának. Maga a kémkedés is rettentően nehezen bizonyítható, ha profi az elkövető, ezért életbevágó a megelőzés. Ugyanakkor az illegális feladatot végrehajtó személynek a legtöbb esetben nem is szükséges a vállalat dolgozójának feltüntetnie magát, hiszen legtöbbször megtalálja a "használható" vagy kihasználható belső alkalmazottat.
A cikk teljes terjedelemben itt olvasható.
(Forrás: www.manta.hu)
